Folia historica 17
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.
likus prés 65 ООО és 35 ООО font értékben. A jóvátételi leszerelés nemcsak a gyárnak, de Magyarországnak is igen rossz „üzletnek" bizonyult. Példaként hozható fel a Gergely utcai fémhengermű gépsora, amelyet a szovjet fél 470 000 USA dollárral ismert el, míg a Tárcaközi bizottság 806 319 dollárra értékelt. 95 6 Ezt az összeget a magyar államnak térítenie kellett volna, de valójában még a tárgyalás fonalát sem igen akarták felvenni. A vállalat vezetősége egyre gyakrabban fordult az Iparügyi Minisztériumhoz a kőbányai üzem érdekében, de a leszerelést leállítani nem lehetett, annak ellenére, hogy a géppark kizárólagosan szovjet megrendelést elégített ki. A kapacitás szovjet részről való lekötése 1945 júniusában még nagy ráfizetést jelentett, mert a befolyó 50-60 000 pengő heti bevétel ellenében a munkabérekre 180 000 pengőt kellett kifizetni. 95 7 A gépek leszerelése körül az alkudozás júliusban tovább folytatódott, s a kilátástalan helyzetben már csak 48 nélkülözhetetlen gép visszatartását szorgalmazzák. Vállalják, hogy ezeket a gépeket 1947. december 31-ig jóvátételbe legyártják és leszállítják. A fennmaradó 16 gépre is szeretnének haladékot kapni ugyancsak 1947 végéig. Kérik az Iparügyi Minisztériumot, hogy a gépek elszállítása után a kárt a nem érintett hadiüzemekkel ossza meg. 95 8 1945 nyarára a háborúból visszamaradt tartalékok egyre inkább felhasználódtak, a pénzügyi helyzet erősen romlott, s így a jóvátételi szállítások inkább súlyosbították, mint megoldották a halmozódó gondokat. Ilyen körülmények között természetes, hogy a háború alatt körültekintően kidolgozott békeprogramot a szétzilált tőkés vezetés és a hatalomból magának egyre nagyobb jogokat követelő Üzemi Bizottságok kellő gyorsasággal megvalósítani nem tudták. Az átállást lassította a pénzhiány is. Az állam gyakorlatilag annyi pénzt szabadított fel, amelyből a béreket alig tudták kifizetni, nyersanyag vásárlására szinte gondolni sem lehetett. Májusban a gyár kapott ugyan 7 milliót, de ekkorra idehaza nem volt mit venni, a külföldi piacok kiépítéséhez pedig az eltelt idő kevésnek bizonyult. 95 9 1945 nyarán szervezettebbé kezdett válni az állami beavatkozás. Nagy Ferencet újjáépítési miniszternek nevezték ki, aki kidolgozta az iparnak nyújtandó segítség mértékét és alapvetően a hitelek rendjét. Az irányelveket és javaslatokat már augusztusban beterjesztették az Országos Gazdasági Tknácsnak. Ennek nyomán került sor egy Hitelvéleményező Bizottság felállítására is. 1945 augusztusában az üzem 45 millió hitelt vett fel, de a növekvő nyersanyag- és szénhiány miatt a termelés csak lassan emelkedett. A vonatok nem indulhattak, s ezért a magyarországi hadiszállítások koordinálója, Koszov vezérőrnagy a kitermelt szenet hat napon át a gyáraktól megvonta, 115
