Folia historica 17
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.
A gyár helyzetét elemző iratok, beleértve a Magyar Általános Hitelbank irattárának anyagát is, a törökbálinti lőszergyárról alig-alig emlékeznek meg. Ez a részleg szinte érintetlen maradt. Károsodása mindössze az elektromos távvezetékben, a lakatosműhely szerszámkészletében, raktárkészletekben és néhány munkagépben mutatkozott meg. 93 7 A II. világháború utáni helyzet értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül az állandó tényezőként ható, örökségbe kapott szervezési-, kereskedelmi* és gyártáspolitikai koncepció sem. A Fegyvergyár az 1935-ös fúziót követő konjunktúrában rohamos fejlődésen ment át, mint azt a korábbi fejezeteinkben már felvázoltuk telepeit kiépítette, gépparkját modernizálta, piachálózatát szélesítette, de a műszaki, kereskedelmi és adminisztratív organizációja ezen nagyszabású átalakulást nem követte. A hadiipari konjunktúra ebben a helyzetben találta a Fegyvergyárat, s a hiányos organizáció kénytelen volt a napi feladatok ellátását biztosítani. Dammang András, aki 1935-1944-ig vezette a Fegyvergyárat zseniális üzletember volt ugyan, aki a sorsdöntő helyzetekben jól és előnyösen tudott kiigazodni, de Németország helyzetét, győzelmi kilátásait rosszul ítélte meg. Amidőn a gyár előrelátó, nemcsak a mában gondolkodó szakemberei figyelmeztették, hogy nemcsak az üzem háború alatti, illetve a fegyverkezési időszakban való foglalkoztatottságát, hanem a gyár békében való rentabilitását is szem előtt kellene tartani, azon nézetének adott kifejezést, hogy „... elegendőnek tartja a hadikonjunktúra teljes kihasználását, mivel ez egyben a gyár pénzügyi helyzetének megerősödését, az épület és géppark növekedését jelenti, a háború befejezése után pedig az új európai gazdasági rendben úgyis központilag lesz kijelölve az egyes gyárak feladata - ha tehát a gyár megfelelő gépparkkal rendelkezik, úgy a központilag kijelölt gyártásban megfelelő részt kaphat." 93 8 Már az 1914-1918-as háború után bebizonyosodott, hogy a túlnyomóan frontszükségletre berendezett üzemeknek a legnagyobb gondjuk volt, s ez alól természetesen a FÉG rt. sem volt kivétel, hogy a hadianyaggyártásban dekonjunktúra állt be. A belföldi honvédelmi szervek hadianyagrendelést nem, vagy alig adtak ki, míg az export lehetőség egészen minimális volt." Ezért a helyesen organizált hadiipari üzemek gépparkjuk adottságainak figyelembevételével, békében elhelyezhető cikkek gyártására is berendezkedtek. Szerkesztési irodájuk, műszaki és kereskedelmi szervezeteik párhuzamosan építik és fejlesztik a gyár hadi-, valamint békegyártási programját" 93 9 Az egyesülést követő időszakban kialakult, a II. világháborúban haditermelésre átállított polgári gyártmányok gépi berendezése elavult, a termékek skálája pedig kicsi volt. A közel 80%-os hadi igénybevétel nem ösz110