Folia historica 16

Körmöczi Katalin: A vértanú Szacsvay Imre relikviái

erőfeszítésre kellene buzdítani, a hűbériség maradványainak az eltörlését javasolta." Választott tisztségéhez, nemzetéhez, elveihez s Kossuthoz híven Szacsvay Imre végigjárta stációit, egészen augusztus 11-ig, Aradig, az ott megtartott utolsó ülésig. Amikor korelnökként Palóczy László, a még je­lenlévő, főként a kormánypárt baloldalából álló képviselők előtt bejelen­tette a szabadságharc bukását, Kossuth Lajos lemondását, Görgey ha­talomátvételét. A tizenegy képviselő, mint „országgyűlés" tudomásul vette az országgyűlés berekesztését az elnöki zárszóval együtt, amely nem a feloszlatást, csak az időleges berekesztést deklarálta: „Ezen ország­gyűlést egyedül az idegen beavatkozás okozta erőhatalomnak engedve, minden jogaink fenntartása mellett nyilvánítom bizonytalan időkig bere­kesztettnek." 4 1 Az utókor ismeri, hogy 1861-ig nem ülhetett össze a magyar or­szággyűlés. Szacsvay Imrének ekkorra már csak eszméi, egyéniségének és tevékenységének emlékei, relikviái maradtak fenn. De minthogy 1848­49-es tevékenységének, sorsának ismerete nem széles körű, nem a nap mint nap emlékezetünkbe idézett vértanúk között - ahol pedig megillet­né őt a hely - tartja őt számon a nemzeti emlékezet, relikviáinak ismerete még talán a szakmai berkeken belül is - publikálatlan volta miatt - az át­lagosnál mostohább sorsra jutott. A Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Osztálya dokumentumgyűjte­ménye őrzi a pesti Újépület siralomházában 1849. október 23-án kelt bú­csúlevelét. 4 2 A testvéröccsnek írott, kétlapos, kézírásos levél a legbelsőbb emberi, politikai hitvallás, órákkal a mai Szabadság téren felállított bitófa alá állása előtt. „Pest, októb. 23. 1849. Édes Öcsém! A mások lázzadásának szerencsétlen áldozata lettem. A halálos ítélet ma mondatott ki rám és Perényi Zsigmond báróra. Nem vagyok sem első, sem utolsó azok között, kiknek erkölcsét Isten ily szigorúan kí­sérti és még kísérteni fogja. Az életet, leginkább azok miatt, utáltam meg, kik magukat nép embereinek hazudták és mihelyt legkisebb hatalomhoz jutottak, azonnal, nem csak azt bizonyíták be, hogy ámítók voltak, hanem azt is, hogy a nép nevében, felzavarván a rendet, saját érdekeik után (pe­dig melyek sokszor szennyeseknek mutatkoztak) futkároztak, és arra használtak minden eszközt. Ezeket azért írom, hogy ti szívetekben tartsá­tok, én édes testvéreim és rokonaim a fennálló rendet, miként eddig is 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom