Folia historica 16

Körmöczi Katalin: A vértanú Szacsvay Imre relikviái

Körmöczi Katalin A vértanú Szacsvay Imre relikviái A nemzeti emlékezés rejtett - méltatlanul mostohán kezelt, csak olykor és véletlenszerűen megvilágított - zugaiból feltűnő történeti alak Szacsvay Imréé. A köztudat méltatlansága mögött persze nagyrészt a historiográfia hasonló bánásmódja rejtezik. Az 1849. október 6-i sokk, a tizenhárom honvédtiszt aradi és a miniszterelnök Batthyány Lajos pesti kivégzését követő tragédiák egyike Szacsvay Imre és társainak kivégzése október 24-én. E napon, két nappal a kivégzések felfüggesztése előtt melyet a külföld tiltakozása nyomán kellett megtennie a bécsi udvarnak öten álltak a bitófa alá azon polgári foglyok közül, akik az 1849. évi április 14-i Függetlenségi Nyilatkozat határozatainak részesei voltak, vagy ezt követően polgári hivatalukban fontos, kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki a „lázadó kormány" érdekében.

1 Miniszterek, Honvédelmi Bizottmányi tagok, kormánybiztosok, országgyűlés és kormányhivatalok tisztviselői, de még lelkipásztorok tetteinek megtorlására is sor került ezen a címen. 1849 októberében lett vértanúvá Csány László, a volt közlekedési miniszter, Csernus Manó pénzügyminiszteri tanácsos, báró Jeszenák János felvidéki kormánybiztos, báró Perényi Zsigmond a felsőház elnöke, honvédelmi bizottmányi tag, a Szemere kormány megalakulása után országbíró, és Szacsvay Imre képviselő, a képviselőház jegyzője. Perényi báró és Szacsvay Imre főbenjáró vétke az 1849. évi Függetlenségi Nyilatkozat nyomán kifejtett tevékenysége volt. Az 1849. április 19-én Debrecenben tartott nemzetgyűlésen közfelkiáltással elfogadott Függetlenségi Nyilatkozat Perényi Zsigmond, a felsőház másodelnöke, Almásy Pál, a képviselőház alelnöke és Szacsvay Imre jegyző közreműködése révén emelkedett törvényerőre, s ők látták el kézjegyükkel az okmányt a „magyar nemzet" törvényesen egybegyűlt fórendei s képviselői nevében. 71