Folia historica 16

Sipos Enikő-Loeding, Dominique: Szentlelkes misemondó készlet Kassáról - Három toldozott miseruha

Az átszabások, átalakítások, másodlagos felhasználások jobb értelmezésére a Magyar Nemzeti Múzeum 53.147. leltári számú kazulájának restaurálása során nyílt lehetőség. Egyúttal elvégeztük a szükséges anyagvizsgálatokat párdarabjának, az 53.148. leltári számú miseruhának az anyagán is. Az áthelyezett részekről, az összeillesztések nyomairól a restaurálás leírásánál fogunk bővebben szólni. Hímzések A kazula hátoldalának kolumnáját Árpád-házi Szt. Erzsébet, Szt. János evangelista és Szt. Margit hímzett figuráival díszítették. Elején hímzett sávban Mária, karján a gyermek Jézussal.

3 A kolumna négy, egymással össze nem tartozó hímzéstöredékből áll. Valamennyit megcsonkították, mielőtt összeillesztették volna. Méretük és architektonikus keretük különböző. Szt. Erzsébet tört szegélyű talapzaton áll. Dúsan redőzött palástját, aureoláját és a talapzat szegélyét egykor gyöngy díszítette. A figurát kotúrvonala mentén körbevágták, kézfejéből is levágva egy kisebb darabot, így applikálták a hímzett háttérbe. Arányaiban ez a figura a legnagyobb. Tklapzata kb. 1,5 cm-re nyúlik be az alatta következő hímzés felső részébe. 1430-1440. körüli. Szt. Erzsébet mögötti hímzett háttér. A töredéken eredetileg architektonikus keretben egy másik szent volt. Fejének kontúrrajza jól látszik Erzsébet feje mögött. A hímzés úgy készült, hogy a figura kontúrvonalakkal határolt foltját üresen hagyták. Körülötte, közvetlenül az alapszövetre hímezték a háttér forgórózsa motívumait és az architektonikus keretet, majd a külön elkészített figurát a háttérre applikálták. A módszer nem ismeretlen. Azonos módon készült a nemrég restaurált tököli ornátus pluviáléján a pajzs hímzése is (III. Frigyes császár jelvényeivel; 1448-ból. MNM leltáriszámú 53.128.1-2.). Itt is igen jól látszik, hogy a figura rajzát mintegy sablonként használja a hímző. Ugyanavval a „sablonnal" rajzolja fel a háttér vásznára a figura fő kontúrvonalait, mint amit magának a figurának az elkészítéséhez használt. A két rajz ugyanis tökéletesen fedi egymást. A forgórózsák előrajzolásához egy korongot alkalmaz, amit nagyjából szabályos távolságokra rak le és ír körül (4. kép). Ezt igazolja a nem mindig pontosan egymásba visszatérő, hol elvékonyodó, hol megvastagodó vonalvezetés.

4 A hímzés hátoldalán megmaradt fércöltések mérete és elhelyezkedése bizonyítja, hogy ezek nem tartozhattak az Erzsébet-figurához. Ugyancsak érdekes, hogy a hímzés jobb és bal oldala nincs a szokásos 8