Folia historica 16
Sipos Enikő-Loeding, Dominique: Szentlelkes misemondó készlet Kassáról - Három toldozott miseruha
két kisebb darab szabásszegélye nem idomul pontosan a középső darabhoz (11. kép; 2. rajz). 4. Szt. János és Szt. Margit között a varrás durván szétvágja a hímzéseket, egyúttal megrövidítve azokat (12. kép). Az anyagokkal nagyon takarékosan bántak. Többször is felhasználták azokat - még akkor is, ha már kopottak voltak -, olyan helyeken ahol nem látszott. Ez nem csak a drága Szentlélek motívumos bársony esetében volt így, hanem a hímzések alapját képező közönséges lenvászonnál is. Jól példázza a Szt. Erzsébet mögötti háttér vászon alapja, mely két nagyjából egyforma darabból van összetoldva. Felső vége a baldachin mögött, több kisebb-nagyobb vászondarabkából áll, melyeken keresztül fut az előrajz, bizonyítva, hogy a toldások a hímzés alapjának elkészítésekor a hímzés előtt történtek (13. kép). Az anyagok takarékos felhasználására egy érdekes adat is utal. Johannes Butzbach (1478-1526) vándorkönyvecskéjében leírja egy szabóműhelyben töltött tanoncéveit, ahol a legények saját használatra, titokban anyag maradékokat gyűjtöttek össze: „...ami pedig az idegen kelmék maradékait illeti, amelyeket a szabóknál semmire sem tartanak és a műhelyek sarkában nagy kosarak vannak tele velük, mégis tolvajlásnak tűnt számomra ezeknek a daraboknak a megtartása; s mindez a lelkiismeretemnek nem kis bosszúságot okozott miként napról napra több undort keltett bennem a kézművesség iránt s kétséget támasztott bennem üdvösségemet illetően. S mégis általános szokás volt az asztal alatt egy ládát vagy kosarat tartani, amit „Auge" = szem-nek hívtak. Abba dobálták a kelmedarabokat, ha pedig a mester gyanút fogott azt mondták, hogy csak egy szem eltakarására elég talán. Ezalatt persze nem saját szemüket hanem az eldugott kosarat értették." 3 3 A szabásszélek viaszos szedéséről A XV. század kezdetétől a XVI. századig terjedő időszak textil tárgyainak vizsgálatakor gyakran tapasztaljuk, hogy a szabásszéleket két-három mm szélesen viasszal itatják át. A viaszmaradványok mind a Szentlélek devizás bársony, mind a hímzéstöredékek vágott szélein egyaránt megtalálhatók. Nem tudjuk meddig volt szokásban ez a módszer, de az általunk tárgyalt időszakban széles körben elterjedt lehetett. írásos adatok is fennmaradtak, melyek az általános használatra utalnak. A kassai szabócéh 17
