Folia historica 16
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VIII.
alkatrészeket el kell szállítani olyan helyre, ahol a termelésre át lehet állni azonnal. Jellemző a katonai vezetés rövidlátására, hogy egy nappal a bombatámadás után árajánlatot kértek a gyártól, függetlenül attól, hogy szabad kapacitás van, vagy nincs." Amennyiben ajánlata erre az időpontra nem érkezne be a H. M. Úrnak megfelelő intézkedések foganatosítására fogok javaslatot tenni". 85 1 1944. április 29-én beadta a gyár ajánlatát, de olyan kikötésekkel, amelyek ugyan szabályosak, de a megrendelés lehetőségét kizárták. A gyár kitelepítéséről 1943 augusztusa óta folytak tárgyalások. A terveket elkészítették, a XVII. osztályon azonban az ügy elakadt. Amiben előrelépés volt a munkások kitelepítésének ügye, ez viszont károsan hatott vissza a termelésre. A naponkénti utazás oda-vissza elérte az öt órát, a munkaidő pedig hat órára csökkent. Túlórát azok sem vállaltak, akik Pest környékén maradtak, mert ezek családjaik menekítésével törődtek. Április 16-án pedig bekövetkezett az újabb támadás, amely az elsötétítő berendezés 100%-át megsemmisítette. Helyreállítása az aktív munkaerő elvonását jelentette ugyanúgy, mint az 1938-ban épült bunkerek átépítése a modern követelményeknek megfelelően. 85 2 1944. április 18-án rendelet született a M. kir. Hadiipari Bombakárügyi Bizottság létesítésére. Ez megkövetelte, hogy hét napon belül jelentést adjanak be a keletkezett károkról. A gyár a kárt összesen 200 000 pengőben jelölte meg. Ekkor még volt remény a helyreállításra. A Vállalat vezetése kiigényelte a zebegényi üdülőt alkatrészek tárolására. Igénybevétele megtörtént, de az ide szállított anyag teljes egészében elveszett a termelés számára. Természetesen voltak reálisabb elképzelések is. Ilyennek mutatkozott a kőbányai telephez közeleső Óhegy alatt elterülő sziklapincék igénybevétele. Ide a Fegyverüzem szerelő műhelyeit és a félkészáru raktárakat akarták elhelyezni. Számításba jött még a géppisztolygyártáshoz külföldön megrendelt gépsorok telepítése is. A terület egésze 6000 m 2, de ebből a gyár csak 2000 m -re tudott leszerződni. A teljes terület átengedésére már 1943 őszétől folytak tárgyalások a miniszterrel, de a megoldási tervek nem látszottak keresztülvihetőknek. Az Iparügyi Miniszter kedvezőtlen válasza miatt Diósdon a művelés alatt álló kőbányát, majd Budafokon két borospincét tekintettek meg. A Palugyay cég, e borospincék bérlője, az igényelt 1500 m 2 helyett csak 980 m 2-ről akart lemondani. A gyár, hogy felsőbb támogatást kapjon lemondott Zebegényről a Kiürítési Kormánybizottság javára, mert a célnak ez Losonchoz hasonlóan nem felelt meg. Megoldás nem született, s így június 27-én újra visszatértek a kérdésre és megerősítették, hogy a Palugyay-féle pincében - Bu157
