Folia historica 16
Cennerné, Wilhelmb Gizella: Magyar-román testvériesülési emléklap Brassóból 1871-ból
Cennerné Wilhelmb Gizella Magyar-román testvériesülési emléklap Brassóból 1871- bői Az emléklap XIX. századi műfaja a reneszánsz és a barokk művészet nagyméretű, sokalakos grafikai allegóriáinak a polgári korszak ideáljai nyomán átformált változata. A klasszikus allegóriakincs visszatérő toposzai (pl. Klio, Fáma, Bőség, folyamistenek) mellett a nemzeti érzést és büszkeséget jelképező Hungária, a kereskedést és a technikai fejlődést megjelenítő attribútumok a XIX. század vezéreszméire utalnak. E mellett természetesen megjelenik annak az államférfinak, vagy írónak az alakja is, akit így kívánnak ünnepelni. A többnyire nagyméretű és kisebb-nagyobb mezőkre osztott képtérben még megjelenhetnek az ünnepelt személy életének fontosabb jelenetei, vagy annak a történeti korszaknak jelentős momentumai, amire ilyen glóriába foglalva kívánnak visszatekinteni. 1 A jellegzetes korstílus niotívumkincsét követi az egyes képelemeket egységbefoglaló ornamentika. Művészi kompozíciójában, a felosztott képtérben és az összekötő ornamentikában tárgyalt emléklapunk nem tér el a fent mondottaktól, de ábrázolásában egyszerűbb elveket követ, elhagyja a barokkból ittmaradt, vagy mintájuk nyomán papírravetett allegóriákat. Az 1952-ben megvásárolt litográfián 3 kétoldalt 3-3 arcképet, a középmezőben pedig egy-egy nagyobbméretű ovális jelenetet láthatunk: a felsőn díszmagyarba, polgári öltözetbe és román viseletbe öltözött zászlóvivőket; lent pedig egy zsinóros magyar öltözetű és egy nyugati férfidivat szerint öltözött férfiú kézfogását. A képek alatt magyar, német és román nyelven utalnak az 1871. április 22-i testvériesülési ünnepélyre. Ezen kívül három iratszalagon a következő szöveg olvasható: TÍaján maradéka 's Árpád unokája /Együtt törekszik, hogy viruljon hazája./ Ezt a szöveget román és német nyelven is olvashatjuk a kőrajzon (7. kép). A lapot készítő mesterről, de a nyomdáról és a kiadóról sem tudunk semmi közelebbit. Meghatározásukhoz az eseményt tárgyaló egykorú sajtóban sem találtunk nyomot. A maga korában ritka ünnepről a 143
