Folia historica 15
Basics Beatrix: Pálffy Lipót rajzai a Történelmi Képcsarnok gyűjteményében
„A megfagyott gyermek" érzelmes rajzán az éjjeli temetőkertben a hold fényénél a sírra ráborulva láthatjuk az anyát, míg a háttérben komoran sötétlenek a fák és a templom épülete. „Az Alföld" illusztrációjánál minden kifejező kellék megtalálható: a háttérben gémeskút és szalmakazal, pipázó pásztor áll fokosával, mellette kutyája. Az utolsó triót „Szibinyáni Jank" jelenete vezeti be. Erdőben találkozik a vitéz a lovon közeledő díszes ruházatú nemesúrral, a lábainál összekötözött farkast tartva, süvegét tiszteletteljesen levéve._ „Szolimán halálá"nál a kopasz szultánt halálos ágyán fekve láthatjuk, mellette két turbános alak, a jobboldali koponyára támaszkodik, mellette homokóra. A hátteret csillagokkal díszített függöny borítja. Az utolsó rajz („Előre"): haldokló, földre roskadó honvéd mutat előre a harcolóknak, egy másik tartja. A háttérben fák mögül indul rohamra a sereg a domboldalon az ellenség felé. Az illusztrációk a korszak kedvelt műfajainak - történelmi esemény, tájkép, életkép, portré — együttesét adják. A kis képek általában egy-két alakosak, Pálffy többi rajzához képest tömören megfogalmazottak. Egy-egy jellemző jelenetét választja ki az adott kötelménynek, vagy — mint például a „Mohács"-nál — a tartalmat allegóriában foglalja össze. A kompozíciók szűkszavúsága valószínűleg a gótikus táblaképek predelláit utánzó szerkezeti felépítésnek köszönhető. A század második felében alkotó művészek közül sokan készítettek folyóirat-illusztrációkat. Olyan is előfordult, hogy ezek egy-egy költeményhez készültek, mint például Lötz János vitéz-illusztrációja 3 7, vagy Munkácsy nak ugyancsak Pető fi-vershez, a Szeget szeggel-hez készített fametszete. 3 8 A Pálffy által választott illusztrációs forma azonban egyedülálló abban, hogy egy rajzon belül több költemény egy-egy jelenetét foglalja egységbe. A gyakran közismert művek kompozícióját utánzó képek, a feliratok és a költők portréi együtt mintegy a magyar irodalom Pálffy által kiválasztott nagyjainak emlékművét adják. Végigtekintve Pálffy említett műveinek során, stilárisan egységes, a témákat és ikonográfiát tekintve pedig a század második fele festészeti és grafikai megoldásait fölhasználó rajzokat ismerhetünk meg. Pálffy rajzai első pillantásra azonosíthatóak sematikus férfi- és nőalakjaikról, a jelmezszerű viseletek pontosságáról, az aprólékos, részletező ábrázolásmódról, valamint a túlzsúfolt kompozícióról. Rajzain szinte nem is találhatunk üresen hagyott felületet, amit csak hangsúlyoz az élénk, tiszta színek használata. Életrajzírója Matejkót említi, amikor Pálffyt, mint művészt minősíti, ami rossz irányba vezet, hiszen Pálffy művei éppen az akadémiai történelmi 67
