Folia historica 15

Basics Beatrix: Pálffy Lipót rajzai a Történelmi Képcsarnok gyűjteményében

A Vöröskővár részletét ábrázoló ceruzarajz 1845-ben keletkezett, Pálffy akkor tizenegy éves volt.

9 Az aláírás, nevének becézett formájával „Bibersburg. Poldika Palffy 1845" — is gyermek szerzőre utal. A beállítás, a részletek gondos visszaadására való törekvés iskolai rajzié eke-szerű, a tárgyválasztásban azonban már a későbbi művész eszmei törekvései mutatkoznak meg. Várak, középkori épületek bemutatása kedvelt volt a 19. század közepének, második felének tájképfestészetében, grafikájában. A tájkép ily módon nem csupán tájábrázolás volt, hanem az épületnek a nemzeti történelemmel való összefüggései mögöttes tartalmakat sugalltak. Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy ez a vár bejáratát, néhány kőkeretes ablakot, jellegzetes kéményt, és egy fákkal körülvett kis fészert ábrázoló rajz a történelmi tájképek jellegzetes példája lenne. Arra példa csupán, hogy az ilyen jellegű ábrázolások - Barabás, Molnár, Libay, Kiss Bálint, vagy Kozina művei — olyan nagy hatású típust teremtettek, mely számos követőre talált, többek között a még gyermek Pálffy személyében. A Béldy Pál menekülése Törökországba című tollrajz csak vázlat.

10 1884-ben kezdett a történettel foglalkozni Pálffy, több tervet is készített, de a végleges kivitelezésben halála megakadályozta. A Székely Művelődési Egylet javára kiadandó albumlap lett volna, jótékony célra fölajánlva, a Székely árvaházjavára, mint ezt a fölirata is elárulja. A vázlat inkább a kompozíció tekintetében sejteti a végleges megoldást, a részletek kevésbé kidolgozottak. Nem tudni, vajon a rajz vázlat volta-e az oka, de itt hiányzik a túlzsúfoltság és részletező aprólékosság. Nagy fák törzsei között, tábortűz maradványai körül ülnek, illetve állnak a vitézek. Egyikük karjában fát hoz a tűzrakáshoz. Mellette beszélgető csoport, jobbra botra (vagy kardra) támaszkodó álló alak. Háttal a szemlélőnek fekszik az előtérben egy férfi, a bal sarokban kardjára támaszkodva sisakos vitéz ül egy fatörzsön. Balról a háttérben fegyveres lovasok közelednek. Az emberek két főalak köré csoportosulnak félkörben. A jelenet hátterében hegyek ormai látszanak és a félhold fénye világít az éjszakában. Szokatlan Pálffy műveinek sorában ez a viszonylag kevés alakot megmozgató kompozíció, a főszereplő(k) középpontba helyezése, a nyugodt, szimmetrikus elrendezés. A komponálásmód éppen e késői műnél mutat rokon vonásokat az 1848-67 közötti időszak nagy történelmi festményeivel, Than, Lötz, sőt Székely műveivel. Az allegória műfaja a 19. században nem tartozott a legkedveltebbek közé. A látvány folytonosságának igénye nem volt megvalósítható ebben a műfajban, így azután inkább a grafika és a szobrászat területén keletkeztek allegorikus művek. A grafikában elsősorban az alkalmi és ideologikus 59