Folia historica 15

Basics Beatrix: Pálffy Lipót rajzai a Történelmi Képcsarnok gyűjteményében

melyet szándéka szerint a magyarság érdekében hozna létre a magyar főurak és Bécs között. A módja ennek az lett volna, hogy Bécsbe vezeti őket, Windischgrätz temetésére. Ipolyi így ír erről egy levelében: „... Ez időben politikai tervei és eszméi igen zavarosak és homályosak voltak.. . Márczius 7-én, hozzám intézett levele után nem sokkal, Windischgrätz tábornagy halála után, Bécsből Pestre jővén a casinóban, politikai vita közben tört ki rajta a catastropha."

3 Azaz terve heves ellenzésre talált, hazavezették, s ezután tizennégy hónapon át Döblingben gyógykezelték. Lassú gyógyulása után Stomfán él visszavonultan. A politikai közéleti szereplésben csalódva, ekkor kezd el komolyan rajzolással foglalkozni, remélve, hogy e műfajban több sikerrel valósíthatja meg eszméit. 1868-ban öccsével, Vilmossal Párizsba megy, ahol a kor híres francia grafikusa, Gustave Doré meghívja műtermébe. Hazafelé jövet 1869-ben Münchenben Pilotynál tanul egy ideig, majd Erdélyben folytat, ahogy ő kifejezte „tájképi és népismereti tanulmányokat". Elkezd rajzolni, sőt olajképeket is készít rendszeresen. Életrajzírója többet is megemlít.

4 Az első igazi siker azonban a Vörösmarty álma című allegorikus tollrajza 1868-ban. Ezzel már a kritika is foglalkozik és egész Pesten ismertté válik neve, mint művészé. 1868-tól ismét katonáskodik, ezúttal Kolozsvárott. Sokat foglalkozik a „szokások, viseletek, fegyverzet, jelmeztan" történetével, s a források szerint olyan jártasságra tesz szert, hogy sokan fordulnak hozzá tanácsért. 1879-ben a Népszínház fölkéri, hogy Erkel Elek és Lukácsy Sándor Székely Katalin című operájához korhű jelmezeket rajzoljon. Híressé és sikeressé válik, mindenki erről beszél, nagy tetszést arat. Két évvel később folytatja jelmeztervezői munkáját; a „Kunok", és az „István király" című dalművekhez dolgozik, majd kiadja a Bánk bán albumot. Ezek a jelmezek nemcsak ruhatervek, hanem élőképszerű jelenetekben mutatják be a darabok egyes képeit, gondosan ügyelve a szereplők mozgására, a háttérre és minden részlet korhűségére. Balatonfüreden tervezte utolsó nagy művét, művelődéstörténetünket szándékozta illusztrálni századról századra, a magyarok bevándorlásától kezdve „máig, a fejlődés tetőpontjáig". Az ezredéves ünnepségekre az albumlapokat élőképekben tervezte előadatni, a századoknak megfelelő zenekíséret mellett. A témái a következők lettek volna: 1. Őseink bevándorlása 2. A keresztyén hit felvétele 3. Szent István Pannonhalmán 4. A kunok letelepítése IV. László alatt 56