Folia historica 15

Hermann Róbert: Kormánybiztosok Görgei táborában I. rész (Luzsénszky Pál és Ragályi Ferdinánd kormánybiztosi tevékenysége 1849. január 31—március 1.)

Mi okozhatta ezt a pálfordulást Luzsénszkynél, ha ugyan valóban megtörtént? Hiszen február első felében még ő maga ismételgette Kossuthnak, hogy Görgeiben bízni lehet. Természetesen csak találgatni tudunk. Valószínűleg a tiszafüredi eseményekben kereshető a megoldás kulcsa. Luzsénszky talán — tévesen — azt hihette, hogy itt nem egyszerűen az alkalmatlan fővezér eltávolításáról, hanem ennél többről, a tisztikarnak a kormány elleni fellépéséről van szó, s talán ezért rendült meg a bizalma Görgeiben is. Mindez persze csak feltételezés, hiszen Madarász József emlékirata a szabadságharc történetének legmegbízhatatlanabb forrásai közé tartozik. Luzsénszky és Ragályi kormánybiztosi tevékenységéről és Görgeihez való viszonyáról az iratok alapján a következőket mondhatjuk: Kettőjük közül Luzsénszky volt az „erősebb" egyéniség, s erre mutat az is, hogy jelentéseik többségét ő írta. Luzsénszky tevékenysége sokban segítette a feldunai hadtest ellátásának biztosítását. Úgy tűnik, ő maga is beérte ennyivel, mert Görgei főhadiszállására megérkezve rájöhetett, hogy nincs szükség azon széles körű felhatalmazás alkalmazására, amelyet az OHB január 13-i megbízólevele biztosított számára. Görgei egyéniségével ugyan mindvégig nem barátkozott meg, de nem kérdőjelezte meg a tábornok lojalitását és politikai tisztességét. Ugyanaz a folyamat játszódott le nála is, amely a Görgei táborába később kiküldött kormánybiztosok jó részénél is: a bizalmatlanságot rövid időn belül a teljes bizalom váltotta fel. Ez a folyamat játszódott le a feldunai hadsereg 1848 október—1849 január közötti kormánybiztosánál, Csány Lászlónál, aki Görgeit fiaként szerette. De ez történt 1849 március—áprilisában Vukovics Sebővei, őt követően Ludvigh Jánossal, végül Bónis Samuval. Mind a négyen Kossuth személyes barátai voltak, s ekkori állásfoglalásuk is jól mutatja, hogy Kossuth és Görgei politikai nézetei között nem húzódott olyan mély szakadék, mint azt a történetírás később feltételezte. 43