Folia historica 15
Hermann Róbert: Kormánybiztosok Görgei táborában I. rész (Luzsénszky Pál és Ragályi Ferdinánd kormánybiztosi tevékenysége 1849. január 31—március 1.)
inkább eldaraboljuk, az Istenért, ha a magyar erő együtt lenne, hogyan győzedelmeskedne az erejében megosztott osztrák". Javasolta, hogy rendeljék Debrecenbe Vettert „értekezés végett, váljon Görgei csakugyan kitűzött terv szerint haladjon-e? vagy az ellenség háta mögött más diverziót tegyen?" Véleménye szerint Perczelnek és Répásynak is jó lenne „aktív működést tenni kötelességül", vagy Schlik seregét megsemmisíteni. Görgei táborába egy, de inkább két kormánybiztost kellene küldeni, „kik némileg genierozzák őt és a sergekkel ismeretesek ás általuk tiszteltek legyenek". 2 2 Görgei január 9-én érkezett futára a Kossuthhoz írott levélen kívül Csánynak is hosszú levelet hozott. 2 3 Másnap mind Kossuth, mind Csány írt Görgeynek. Kossuth levelében leszögezte, hogy amíg ő viseli a kormányzat irtózatos terheit, „a hadseregek mozdulatainak irányzatát" ő fogja meghatározni, „s a seregvezérektől, kiket a sereg élére állítok, a nemzetnek általam pronunciált parancsai iránt engedelmességet követelendek". Majd utalt a kettőjük között lévő „erkölcsi szent kapocs"-ra, mondván, hogy ő, Kossuth a felelős Görgei eljárásáért „Isten, a világ, a história s ön lelkiismeretem" előtt. Aztán következnek a szemrehányások, Nagyszombat elvesztéséért (ami jogos), Győr védelmének, a Mosonmagyaróvár melletti támadásnak elmaradásáért (ami nem jogos), a gallai pozíció feladásáért, a móri vereségért. A legigazságtalanabb e szemrehányások között az, amikor Görgei nyakába varrja a főváros előtti első védvonalba való visszahúzódását, noha ezt éppen Kossuth rendelte el. S aztán következik a forradalmi matematika csodája: „Január 1 -őjén Budapesten 35 000 ember volt", noha a feldunai hadsereg ekkor körülbelül 13-14 000 főnyi volt, Perczel korántsem harcképes hadteste talán ha 8000 főt számlált, a Répásy vezette tartalék hadtest pedig a hadrend szerint közel 10 000 főre rúgott, de ebben benne volt három, még meg nem érkezett zászlóalj 5000 embere is. Kossuth azt állítja, hogy „az ország nagy részének feladásával 18 000 ember segítséget" hozott fel a fővárosba, noha a valóságban előbb 14 000 főt, majd 35004000-et, aztán 12 000-et ígért; végül a feldunai hadtest már Budán majd Vácott kapott négy honvédzászlóaljat, elvileg 3900, gyakorlatilag 2730 főt 2 4 Szemrehányást tesz a Buda előtti első védvonal feladásáért „a tétényi successus perceiben", s emellett aztán végképp furcsán hat az a szemrehányás, hogy „feladatott a főváros kardcsapás nélkül". Bem példáját állítja Görgei elé, s ismét leszögezi, „mikint jövendőre múlhatlanul megkívánom, hogy amit a nemzet nevében rendelek, az pontosan teljesíttessék." 30
