Folia historica 15

Simon V. Péter: A polgárőrség intézménye 1848 tavaszán

Nem tartozik tárgyunkhoz annak vizsgálata, miként szerveződtek meg a forradalom fegyveres erői, mely átmenetek vezettek el a nemzetőrség mozgósításához és a honvédhadsereg megszületéséhez, hiszen eme kérdéseket a közelmúltban kiváló szakmunka tekintette át.

2 Annál fontosabbnak véljük áttekinteni, hogyan viszonyult a városi lakosság a haza fegyveres szolgálatához, milyen magatartásbeli különbségek ragadhatok meg e tekintetben az ország különböző részein, s mely körülmények alakították ezeket. Különös figyelmet kívánunk szentelni a polgárőrségeknek, tekintve, hogy azok döntő többségükben városaink jómódú rétegeiből toborzódtak, s mindeddig vajmi kevés kísérlet történt szerepük feltárására a szakirodalomban. [Ugyancsak kiemelten foglalkozunk azon országrészek helyzetével, ahol a szláv és román nemzetiségi mozgalmak a német polgárság létérdekeit veszélyeztették.] A szabad királyi városok polgárőrségei és a bányavárosokban alakított bányaőrségek (Bergmiliz) a napóleoni háborúk során három ízben elrendelt nemesi felkelés részeként jöttek létre. Az 1805. évi inszurrekcionális törvénycikk e törvényhatóságokat azzal a feltétellel mentesítette a rájuk eső lovasok kiállítása és a portánként fizetendő 100-100 forint katonai hozzájárulás alól, hogy „azok helyett otthon kellőleg fölszerelt s fegyverekkel ellátott polgárőrséget tartsanak, a belső biztonságnak minden veszély esetében való megvédésére".

3 A polgárőrségek tizedenként és városrészenként alakultak meg, századaikban határozottan elkülönültek egymástól a más-más nyelvet beszélő polgárok, akik különállásukat eltérő fegyvernem, egyenruha és szolgálati szabályok megválasztásával is kifejezték. A német polgárság általában vadászszázadokat alakított, a lovasság ritkaságszámba ment, hiszen ennek felszerelése rendkívüli költséget jelentett, hatékonyan működő tüzérosztályt pedig csak az aradiak voltak képesek kiállítani. A polgárőrségek általában kedvetlenül fogadták a gyorsan ismertté vált nemzetőrségi törvénytervezetet. A további fegyveres szolgálat megtagadására ugyan vajmi ritkán került sor, annál gyakoribb volt az elkülönültség fenntartására irányuló kísérlet. A patrícius polgárság számára már a városi középrétegekkel és az ideiglenes nemzetőrségbe nagy számban betóduló plebejus elemekkel való együttműködés, a közös őrködés és járőrözés gondolata is riasztó volt. Még görcsösebben ragaszkodtak önálló szervezeti formáikhoz, díszes egyenruhájukhoz, választott tisztjeikhez és vezényleti nyelvükhöz. Az egyenruhát és egységes fegyverzetet egyaránt nélkülönő alacsonyabb polgárokkal, köztük céhlegényekkel, napszámosokkal és zsidókkal való elvegyülés egyenesen fantasztikus ötletnek tűnt fel előttük, akik korábban még lövészegyeleteikbe sem engedték meg akárkinek a belépést. A városi fegyve12