Folia historica 15

Simon V. Péter: A polgárőrség intézménye 1848 tavaszán

Nem tartozik tárgyunkhoz annak vizsgálata, miként szerveződtek meg a forradalom fegyveres erői, mely átmenetek vezettek el a nemzetőrség mozgósításához és a honvédhadsereg megszületéséhez, hiszen eme kérdéseket a közelmúltban kiváló szakmunka tekintette át. 2 Annál fontosabbnak véljük áttekinteni, hogyan viszonyult a városi lakosság a haza fegyveres szolgálatához, milyen magatartásbeli különbségek ragadhatok meg e tekintetben az ország különböző részein, s mely körülmények alakították ezeket. Különös figyel­met kívánunk szentelni a polgárőrségeknek, tekintve, hogy azok döntő több­ségükben városaink jómódú rétegeiből toborzódtak, s mindeddig vajmi kevés kísérlet történt szerepük feltárására a szakirodalomban. [Ugyancsak kiemelten foglalkozunk azon országrészek helyzetével, ahol a szláv és román nemzeti­ségi mozgalmak a német polgárság létérdekeit veszélyeztették.] A szabad királyi városok polgárőrségei és a bányavárosokban alakí­tott bányaőrségek (Bergmiliz) a napóleoni háborúk során három ízben elren­delt nemesi felkelés részeként jöttek létre. Az 1805. évi inszurrekcionális tör­vénycikk e törvényhatóságokat azzal a feltétellel mentesítette a rájuk eső lovasok kiállítása és a portánként fizetendő 100-100 forint katonai hozzá­járulás alól, hogy „azok helyett otthon kellőleg fölszerelt s fegyverekkel el­látott polgárőrséget tartsanak, a belső biztonságnak minden veszély esetében való megvédésére". 3 A polgárőrségek tizedenként és városrészenként alakul­tak meg, századaikban határozottan elkülönültek egymástól a más-más nyel­vet beszélő polgárok, akik különállásukat eltérő fegyvernem, egyenruha és szolgálati szabályok megválasztásával is kifejezték. A német polgárság általá­ban vadászszázadokat alakított, a lovasság ritkaságszámba ment, hiszen ennek felszerelése rendkívüli költséget jelentett, hatékonyan működő tüzérosztályt pedig csak az aradiak voltak képesek kiállítani. A polgárőrségek általában kedvetlenül fogadták a gyorsan ismertté vált nemzetőrségi törvénytervezetet. A további fegyveres szolgálat megtaga­dására ugyan vajmi ritkán került sor, annál gyakoribb volt az elkülönültség fenntartására irányuló kísérlet. A patrícius polgárság számára már a városi középrétegekkel és az ideiglenes nemzetőrségbe nagy számban betóduló plebejus elemekkel való együttműködés, a közös őrködés és járőrözés gondo­lata is riasztó volt. Még görcsösebben ragaszkodtak önálló szervezeti formáik­hoz, díszes egyenruhájukhoz, választott tisztjeikhez és vezényleti nyelvükhöz. Az egyenruhát és egységes fegyverzetet egyaránt nélkülönő alacsonyabb pol­gárokkal, köztük céhlegényekkel, napszámosokkal és zsidókkal való elve­gyülés egyenesen fantasztikus ötletnek tűnt fel előttük, akik korábban még lövészegyeleteikbe sem engedték meg akárkinek a belépést. A városi fegyve­12

Next

/
Oldalképek
Tartalom