Folia historica 14
Körmöczi Katalin: Lakáspolitikai törekvések a fővárosban a két világháború között
szociális töltetű építési szemlélet, amelyből egészséges lakások, megtervezett és tájbaillő városkép alakult ki Stokholmban. Az első világháború után Európa-szerte lakáshiány lépett fel. A gazdasági kimerülés, a munkaerő hadbavonulása következtében leálltak az építkezések, ugyanakkor a városba özönlés általános jelenség a háború utáni években is. A Német birodalom nagyvárosaiban volt a legnagyobb zsúfoltság már a háborút megelőző években is. Egy 1910-ben végzett felmérés szerint, — amely Európa nagyvárosaira terjedt ki, s az egy házban lakók számát rögzítette - kimutatta, hogy Hágában, Londonban, Brüsszelben legkisebb a zsúfoltság, ahol egy házban 10 főnél kevesebben laknak, de Stokholmban, Párizsban már 30 feletti az egy házban lakók száma, Prágában, Budapesten 40-42 közötti ez a szám, Bécsben 50 feletti, Berlinben pedig 75,9 2 6. A háború után csaknem tíz évig fedezetlenül maradt a berlini lakásszükséglet, így 1928-ban becslések szerint 450.000-re tehető a hiányzó lakások száma, az első világháború óta 1 millió háztartásnak nem volt önálló lakása Németországban 2 7 . A háború előtt az állam és a közületek megelégedett azzal, hogy közigazgatásilag és városrendezésileg megadja az építkezések lehetőségét, aktívan, saját építkezésekkel csak kivételesen, elszigetelten működött közre, így Münchenben, Majna Frankfurtban, Düsseldorfbar.. Ezenkívül egyes állami vagy magánmunkaadók (Krupp) építettek munkáslakásokat. 1919-1928 között ugyan nagyarányú építkezések folytak hatósági pénzügyi támogatással, de mint a fenti számadatok mutatják, nem bizonyult elégségesnek. A budapesti lakásínség, s annak elhúzódása nem egyedi jelenség; az 1930-ban megtartott XII. nemzetközi lakás- és városépítésügyi kongreszszus is kénytelen foglalkozni a közép- és munkásosztály számára alkalmas lakások építésének finanszírozási kérdéseivel, mivel a kongresszus megállapítása szerint is egész Európában hiány van az építkezésre szolgáló magántőkében, vagy ha van tőke, visszahúzódik az építkezésektől. Európa-szerte akadályai vannak az építkezésekbe fektetett tőke jövedelmezőségének; mert szociális és gazdasági okok miatt kötöttek a lakbérek, drága a lakások előállítása, a bérlők fizetőképessége pedig elégtelen 2 8. A hatósági beavatkozás, az aktív közreműködés szükségességét állapítja meg a kongresszus. Bármely oldalról közelítjük meg a kérdést, a végkövetkeztetésben mindahány esetben az állami és községi beavatkozás szükségszerűsége mutatkozik meg. 74
