Folia historica 14
Körmöczi Katalin: Lakáspolitikai törekvések a fővárosban a két világháború között
építőanyag kartellek monopolisztikus helyzetének megszüntetését látja szükségesnek. Mivel csak a tőkeerős rétegek képesek építkezni, lakáspolitikai feladatnak tekinti: — a könnyű, olcsó anyagból készült, csak egy generáció lakásszükségletét kielégítő, gyorsan amortizálódó házak építését, — a luxusépítkezések, magánpaloták, villák, nem produktív célokat szolgáló középületek építésének betiltását, — megtiltani a kisebb lakásokból nagyot csinálni, inkább a nagylakásokból kell kisebbeket képezni, — törekedni kell a többlettermelésre, — törekedni a jövedelemelosztás megjavítására, demokratikus földreform, adóreform bevezetésével, a teljes egyesülési és gyülekezési szabadság biztosításával, — emelni kell a lakáskultúra színvonalát az alacsonyabb néposztályok körében, — hatósági kislakásépítkezést szorgalmaz szociálpolitikai szempontból, — s követeli a háborús lakásbérleti rendszer rendelkezéseinek fenntartását, amig a megfelelő számú üres lakás nem áll rendelke14 zesre . Ferenczi Imre ugyancsak 1918-ban készült fővárosi lakáspolitikai programja képezte a Városi Tanács háború utáni ezirányú tevékenységének magját. A két program tulajdonképpen egyetlen ponton találkozik; Varga Jenő is, Ferenczi Imre is a mélypontról való kilábalást a könnyűszerkezetes, ideiglenes lakások kialakításával látja megvalósíthatónak. A továbbiakban Ferenczi átmeneti jellegű rendészeti intézkedések bevezetését (nagy lakások felosztását, nyilvános épületek felhasználását stb.) látja szükségesnek, de főként a katonai célokat szolgáló épületek, barakkok szükséglakások céljaira való átengedését szorgalmazza, mivel 20.000 egyszerű szerkezetű lakás felépítésével, kialakításával szüntethető meg a lakásínség a tisztviselő adatai szerint 1 5. A háború és a békekötések után az ország és a főváros méretarányai minden vonatkozásban felbillentek, de az arányeltolódás a népességmegoszlás tekintetében a menekültek és a bevándorlók budapesti letelepedése révén tovább romlott. A népességtöbbletet Budapest csak vagonlakásokban, nyomortanyákon, barakklakásokban tudta befogadni. Az ekkor kialakult nyomor- és szükséglakótelepi rendszer teljes felszámolása az 1945 utáni történeti periódus feladata maradt. 70
