Folia historica 14

Veres Lujza: Festett herendi porcelánportrék a Magyar Nemzeti Múzeumban

gyárat.

2

1 Az Esterházy-portré tehát az összefüggések ismeretében akaratlanul is érdekes vonatkozások felidézője. A gyűjtemény porcelánképei közül kétségtelenül legérdekesebb az a festménypár, mely az idős Farkasházy Fischer Mórt illetve feleségét ábrázolja, teljesen azonos méretű porcelánlapokon.

2

2 Az alakok beállításából világosan kitűnik, hogy egymás melletti elhelyezésre valók. Fischer Mór a portrén csak kis mértékben fordul jobbra, majdnem szembenéz. Ruházata egyszerű, polgári: fekete, kétsoros gombolású szalonkabát, fehér ing és fekete csokornyakkendő. A kabát szürkésfekete foltokkal dúsan tónuso^.ott. Ez a fény- és tónuseloszlást igényesen láttató festésmód fokozottan jelentkezik az arc, az ősz haj s a bajuszjábrázolásánál. Fischer Mór egyénisége áll előtérben, alakját az egynemű szürke háttér még jobban kiemeli. Lent a bal sarokban Müller Pál szignója olvasható. Fischemét háromnegyed-profilban ábrázolja a kép, aki magas, fekete selyemfőkötőt visel, mely álla alatt szalagcsokorban végződik. Főkötőjét két kis toll díszíti. Mintásán szövött fekete ruhájára azonos anyagból készült, zsinórozott mantilla borul. Arca komoly, tiszteletre méltó, haja középen elválasztott, simára fésült. A háttér szürke. A fenti arcképek biztosan fénykép után készültek. A gyár jelzése ezúttal elmaradt, ami valószínűsíti, hogy a darabok a család számára készültek. Egyedüli jegy az a maszszába nyomott háromjegyű szám, mely 393-nak és 898-nak egyaránt olvasható. Az utóbbi esetében évszámra gondolhatunk. A képek valószínűleg poszthumusz művek, ez főként az idős Fischer Mór arcképe kapcsán feltételezhető. Mivel ő 1880-ban halt meg, ez lehetne a képmások „terminus post quem"-je. Fischer Mórnak a gyárból történt távozása után csaknem egy évtizeddel, a gyárat átvevő részvénytársaságok idején (1884 és 1896 közt) elképzelhetetlennek tűnik efféle művek születése. Legvalószínűbb, hogy Fischerék fia, a gyárat a kilencvenes évek végén a családnak újra megszerző Farkasházy Fischer Jenő festethette szüleiről e lapokat, akit, mint kísérletező embert - a kegyeleti szempontok mellett — a technika felelevenítése is izgathatott. E művek jellemzőit és a viselettörténet tanúságait is figyelembe véve, valamint tudva azt, hogy az emlékül, családi használatra készült gyári iparművészeti tárgyak a XIX. század utolsó negyedében váltak különösen kedveltté, valószínű, hogy a festménypár a múlt század utolsó évtizedeiben készült. A tanulmányban jellemzett porcelánportrékkal kapcsolatban általánosíthatnak tűnik, hogy a század ötvenes évei előtt még nagyobb jelentősége volt a hagyományos arcképfestészetnek, így a fiatalembert ábrázoló portré és az Esterházy-arcmás még ebbe a sorba illeszkedik. A század második feléből és utolsó évtizedeiből is láttunk néhány példát: családi célra készült intim 55