Folia historica 14

Korek József: Búcsúbeszéd Zsuffa Tibor (1911-1985) sírjánál

Korek József Búcsúbeszéd Zsuffa Tibor (1911-1985) sírjánál Kis csoport állja körül elhamvasztott poraidat, pedig egy háromezres lélekszámú község. Monok apraja-nagyja ismert. Nagy részük tőled tanulta meg a betűvetést. Ismerte nevedet az ország tanulóifjúsága, akikbe 1951 óta, — mióta a Kossuth-ház megnyílt — belecsepegtetted a Kossuth-i életmű legfőbb gondolatát, hogy „önálló nemzeti kereskedés és műipar nélkül ma már Európában lehet gyarmat, lehet népfaj, de nemzet nem". Magadnak is példaképpé vált Kossuth Lajos személyisége, ahogyjobban belemélyedtél óriási formátumú munkásságának megismerésébe. Magadévá tetted Marx Károly értékelését: „Hosszú idő óta első ízben akadunk valóban forradalmi jellemre, férfira, aki népe nevében fel merte venni a kétségbeesett harc kesztyűjét, aki nemzete számára Danton ésCarnot egy személyben, és ez Kossuth Lajos". Életedet tetted fel a Kossuth-kutusz megteremtésére, amely két úton járt nagy eredménnyel. A semmiből teremtett monoki múzeum csupán a különböző intézményekből kölcsönzött 100 tárgyból és 110 Kossuthra vonatkozó könyvből állott, amely vezetésed alatt a többszörösére nőtt. Ezt úgy érted el, hogy a csoportoknak, egyéni látogatóknak olyan érdekfelkeltően mutattad meg a kiállítást, hogy hazatérve, Kossuth eszményeivel felvértezve, ajándékkal rótták le hálájukat. Tanúja lehettem életed egyik nagy pillanatának, amikor 1961-ben Kádár János elvtárs meglátogatta a Kossuth-házat, és annak adományozta Kossuth Lajos 1851. december 11-i New York-i bevonulásának színes nyomatát, amelyet Király Sándor 1897ben készített. De ugyanúgy örültél egy Kossuthot ábrázoltó szobornak, vagy egy hollóházi tányérnak „Éljen Kossuth Lajos" felirattal. Küldtek ajánijékokat Amerikából, Olaszországból, de magad is megihletted az alkotókat, mint pl. Erdei Ferenc nyugdíjas vasmunkást, aki fmléktablót készített, amelynek felirata így kezdődik: „Monokon születtem, amott a Szerencs hegy tövében..." 209