Folia historica 14
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VII.
amely a villámháborús tervek összeomlása után egyre inkább a német elképzeléseknek is megfelelt. Előtérbe került a gyalogsági és tüzérségi lőszerek gyártásának tökéletesítése, amelyre mintegy 31 millió pengőt irányoztak elő. Ennek a programnak keretében kapott nagyobb hangsúlyt a fűzfői Nitrokémiai lőpor- és robbanóanyag üzem fejlesztése is. Németország követelésére a repülőprogram keretösszegét epy milliárdról 2,7 milliárdra emelték fel, amelyből nemcsak a Dunai Repülőgépgyár és a Magyar Vagon- és Gépgyár részesedett mintegy 50 millióval, hanem a Fegyvergyár Pestszentlőrinci Ipartelepek rt.-a is kiszakított 60 milliót, amelylyel havi 15 darab Junkers Ju 52-es repülőgéptest gyártására rendezkedett be. A korábbiakban csak a magyar mezőgazdaságban gondolkodó német katonai vezetés álláspontjának változását — amely természetesen nem választható el a keleti fronton kibontakozó, egyre súlyosabb helyzettől — a magyar katonai és pénzügyi körök is ki akarták használni, mondván: „A felszerelési cikkek előállításának megkezdésére most megvolna az alkalom, később ugyanis nem valószínű, hogy a németek részéről meglesz a hajlandóság a magyar felszerelési ipar támogatására, míg most a németek ezt szívesen látnák.. ." 7 71 Különösen az olyan iparágak fejlesztését szerették volna elérni, amelyek a háború után a béketermelésben kaphattak volna helyet. Ennek kövezkezménye a páncélozott járművek, rohamlövegek gyártásának felkarolása is. A Honvédelmi Minisztérium egyfelől elvárta a hadiüzemek termelési tervének betartását, illetve felgyorsítását, ugyanakkor a gyártási előlegek folyósításánál továbbra is nagyfokú merevséget mutatott. A Fegyvergyár már 1942. november 2-án beadványt intézett a III. Csoportfőnökséghez hátrányos helyzetének megváltoztatása céljából. A szokásos 20%-os előleget 40—50%-ra kívánták megemeltetni a Minisztérium adminisztrációjának lassúsága miatt. Valójában ide kapcsolódott a biztosított 20%-ot érintő előlegek ügye is. Ez ugyanis két súlyos feltételhez volt kötve. Egyrészt anyagáremelés esetén előlegre felárat a Honvédelmi Minisztérium nem térített, másrészt előleg esetében a nem kötbéresített szállításkor is — bár a késés a nyersanyagtermelő vállalat hibájából, tehát indokoltan következett be - késési kamatot kellett fizetni. A Fegyvergyár észrevételezte továbbá, hogy a Minisztérium pénzügyi szervei a szállításokat követő jogos kifizetések 30%-át visszatartják a végleges ármegállapítás ürügyén, ugyanakkor az ármegállapítás esetenként évekre elnyúlik. Az elmondottak alátámasztására a gyár kimutatást készített, amelyből kitűnt, hogy 1941 és 1942-ben 4 699 803 pengő értékű árura nem állapították meg a végleges árat. 7 7 2 Az üzem kiadásait igen megterhelték a szállítási távolságok. A 27,5 t teherbírású 9 gépkocsi csak 75%-a volt az 1941. évinek. 77 3 173