Folia historica 14
Németh Gábor: A kolozsvári csizmadia céh ónkannája 1633-ból. (Adalékok Erdély reneszánsz ónművességének történetéhez)
Németh Gábor A kolozsvári csizmadia céh ónkannája 1633-ból. (Adalékok Erdély reneszánsz ónművességének történetéhez) Kolozsvár XVII. századi ónművességének pompás emléke került az elmúlt év folyamán a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe: a város csizmadia céhének 1633-ban készült ónkannája. A tekintélyes méretű, iparművészeti és művelődéstörténeti szempontból egyaránt figyelemre méltó alkotás kolozsvári műhelyből került ki. Vizsgálata adalékokkal szolgál a város ónművességének, céhes életének és némiképp iparművészetének történetéhez. 1 Kolozsvár ónművességéről viszonylag keveset tudunk. Úgy tűnik, hogy a kannagyártó mesterek számát és a céhes szerveződést tekintve elmaradt az erdélyi ónművesség legvirágzóbb központjai, Nagyszeben, Segesvár, Brassó mögött, noha a mesterség színvonalát tekintve méltó társa volt azoknak. Ismert forrásokban nem maradt fenn a kolozsvári céh említése. Nem tudott róla a város monográfiáját megalkotó és a céhek emlékeit is feldolgozó Jakab Elek sem. 2 Kolozsvár az erdélyi szász városokkal együtt a távolsági kereskedelemben betöltött szerepének köszönhette virágzását. A céhes keretek között fejlődő kézművesipar ellenére a XVI—XVII. században is elsősorban kereskedőváros maradt. Néhány korai céhalakulástól eltekintve a céhesedés folyamata a magyarországi városokéhoz képest kissé megkésve, a XVI. század elejétől bontakozott ki. Ötvösipara, kőfaragó művészete közismerten a fejedelemség kézművességének legjavát adta. Az 1560-as évektől a céhek sora újította meg kiváltságait, vagy szerzett új privilégiumokat borbély, kádár, kovács, mészáros, ötvös, szabó, szűcs, tímár, stb.) A céhes életben is tükröződött a város rendkívül dinamikusan változó, ellentmondásokkal teli társadalma. Előremutató kezdeményezések és az elzárkózás fokozódását jelző visszahúzó erők egyaránt jellemezték. A szabóipar fejlettségét bizonyítja, hogy a helyi céh 1551-ben a fejedelemségben, sőt annak határain túl, szabad kereskedési kiváltságot nyert, tagjait csak a városi magistrátus előtt perelhették. Jó másfél 11
