Folia historica 13

F. Dózsa Katalin: Mária királyné esküvői öltözéke az újabb kutatások tükrében

F. Dózsa Katalin Mária királyné esküvői öltözéke az újabb kutatások tükrében 1928-ban a mária-zelli búcsújáró kegyhely temploma a Magyar Nemzeti Mú­zeumnak egy óriási művészeti és történelmi értékű öltözékpárt adott el 1 — egy aranyszállal szövött lampasz (ismertebb, de szakszerűtlen néven brokát) 2 férfiköpenyt és egy damaszt női ruhát a hozzájuk tartozó ingekkel együtt, melyek a hagyomány szerint I. (Nagy) Lajos (uraik: 1342-1382) és neje menyegzői öltözetei voltak. 1929-ben Höllrigl József 3, a múzeum tudományos munkatársa meg­állapította, hogy a viseletek a XVI. század elejéről származnak, s így nem I., hanem II. Lajos adományozhatta a kolostornak, hogy az akkori szokások szerint egyházi ornátust készítsenek belőlük. Később V. Ember Mária 4 foglalkozott részletesebben a viseletekkel, teljesebbé téve Höllrigl nagy vonalakban vázolt feltevését. Az időközben meglehetősen rossz állapotba került öltözékek közül elsőnek a női ruha korszerű restaurálására került sor 1980—84 között. A res­taurálás menete lehetőséget nyújtott arra, hogy még tüzetesebben megvizsgál­juk a műtárgyat és megpróbáljuk készítésének idejét pontosan meghatározni. Az ing Vékony szálú, sűrű szövésű, vászonkötésű lenszövetből készült, régi szép nevén patyolatból. Földig ér, keskeny pánttal összefogott ovális kivá­gása mentén sűrű ráncolással bővül. Az apró, finom öltésekkel rögzített redőkön geometrikus, zeg-zug vonalú ezüstfonalas laposhímzés van, ami keskenyebb csíkban a hónaljtól ferdén beállított ujjak hasonlóan sűrű rán­7

Next

/
Oldalképek
Tartalom