Folia historica 13
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VI.
döntötte el egy végleges ármeghatározással. A bizonytalanság hátterében nyilvánvalóan a hadügy azon szándéka állt, hogy a fegyverek egységárát 1940 végére 30%-kal csökkentse. A fizetési huzavona természetesen nem akadályozta meg a Kincstárat abban, hogy ugyanakkor a gyártási kapacitást e fegyvernél havi 12 000-re, míg 1907/31 M. 8 mm-es Schwarzlose géppuskák esetében 250 darabra emeltesse fel. 64 2 Ebben a helyzetben a Fegyvergyár célkitűzése a termelés visszafogása volt a végleges és az eredeti elképzelésekhez viszonyítva legfeljebb lO^kal alacsonyabb ármegállapításig. 64 3 A termeléscsökkentés tendenciái nem választhatók el a nyersanyaghiánytól, amely 1939. szeptember 1. után és főleg szeptember 3-át követően, amikor is Anglia cs Franciaország hadüzenettel válaszolt Németország lengyel területen folytatott előrenyomulására, már egyre határozottabban kibontakozott. A tengerentúli beszerzésnek egyre nagyobb akadálya lett Angii iá, amely úgy látta, és ez lényegében a valóságnak meg is felelt, hogy Magyarország a rajtuk keresztül kapott nyersanyag egy részét kénytelen Németországnak kiszolgáltatni. Ezért nemcsak, hogy nem segítette a magyar nyersanyag beszerzést, hanem akadályozta már 1939 szeptemberében is, jóllehet Magyarország még nem tartozott a hadviselő államok közé. A mondottak alátámasztására szolgálhat az 1939. szeptember 27-én vásárolt — az V. fejezetben részletesen ismertetett — 800 t réz esete is. A huzavona megemelte a réz árát a háború előtti 124,39 P-ről 173,33 P-re. A töltényhüvelyek ötvözésénél szerepet játszó finom horgany ára 100 kg-ként 14 pengő 60 fillérrel növekedett. Ezekre való hivatkozással kérte a gyár a „ .. . drágulási felárnak a honvédelmi rendeléseknél való érvényesítését." 64 4 A mondottak ellenére Magyarországnak 1938 és 1941 között megvolt a lehetősége külföldi nyersanyag behozatalára. A beszerzéshez a magánvállalkoíók nagy összegeket kaptak, s ennek is jelentős része a vasiparra esett. 64 5 A felhalmozás azonban 1939 első felében sem járt sikerrel, bár a behozott mennyiség lehetővé tette a nehézipari ágazatok fellendítését. 1940-re kétségtelenné vált, hogy az 1935 után meghirdetett, a hadiiparral kapcsolatos elképzelések nyersanyag vonatkozásban sem valósultak meg. A nyersvasgyártás éveken át elmaradt a lehetőségektől. Az országban levő 6 kohóból 1936-ban csak 4 állt üzemben, s kihasználtsági foka még 1939-ben is csak 99%-os volt, ugyanis a feldolgozó ipar nagy részének lassú fejlődése a termelés fokozását, de különösen a nagyobb jelentőségű modernizálást nem tette kívánatossá. Nem mond ennek ellent az acél, különösen az 177"
