Folia historica 13
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VI.
A pillanatnyi eredmények a honvédelmi minisztert sem tévesztették meg, s a honvédelmi törvényt kihasznáva 1949 januárjában a hadiüzemekben általános vizsgálatot rendelt el. Ezúttal a számos alvállalkozót foglalkoztató Fegyvergyárat is érintő, lőszergyártás célját szolgáló idomszerek mennyiségi és minőségi vonatkozásai kerültek előtérbe. Megállapították, hogy az alvállalkozók nagyon megszaporodtak, de műszerezettség tekintetében nem tudnak, sokan nem is akarnak a fővállalkozó színvonalára emelkedni. Ezért „A H.-I. megrendelések kiadása alkalmával a KÁB lőszer átvételéhez szükséges idom- és ellenidomszerek biztosítására ... az alkatrészeket gyártó üzemeket köteleztem . . . Azóta magasabb honvédségi érdekből két ízben is kénytelen voltam a teljes üzemi lőszergyártást elrendelni, ami igen tekintélyes mennyiségű idomszer elhasználódást követelt. Ez a most érvényben lévő idomszer ellátási rendszer alapkészleteinek legyártását a jelen időpontig megakadályozta. Emiatt a most folyó és az ország elsőrangú érdekét szolgáló felfokozott lőszergyártás hosszabb ideig tartó fenntartását idomszervonalon nem látom biztosítottnak. . ," 62 1 A Kincstár egyben felülvizsgáltatta a kiadott idomszermegrendeléseket is. A megrendelések egy részét visszavonta, másik részének gyártását átmenetileg felfüggesztette és új típusok szalagratételét elrendelte. Az idomszereket az alkatrészeket közvetlenül gyártó vállalat volt köteles előállítani és csak végső esetben vehették igénybe a fővállalkozót. „Elvárom — írta a miniszter —, hogy árkérdés a végrehajtást ne hátráltassa . . . a hazának tesznek szolgálatot." 62 2 Ha figyelembe vesszük, hogy a rendelet a belső ellenőrzést szolgáló — KÁB átvételi — kopott és az új típusú idomszerek gyártására is kiterjedt, azzal a megkötéssel, hogy a pótlás a lőszerszállítás ütemét nem befolyásolhatja, nagy megterhelést jelentett főleg a konjuktúra időszakában keletkezett, vagy termelési ágazatot váltó, kellő anyagi és technikai bázissal nem rendelkező üzemek számára. 62 3 1940 elején napirenden volt a kézigránátgyártás ügye. A Honvédelmi Minisztérium e téren is szerette volna a kapacitást tágítani, de az anyagi lehetőségek még mindig nem voltak biztosítva. A piac várható, reális igényei 1939. szeptember 3-a után, különösen 1940. június 10-ét követően már kirajzolódtak, de a Kincstár konkrét megrendelése még váratott magára. Így a gyár kénytelen volt a folyamatos termelés fenntartása és a szakmunkásgárda biztosítása érdekében a gyártás ütemét csökkenteni. Amikor a Minisztérium részéről Ruszkiczay Rüdiger tudomásul vette a gyár lépését, egyben ki is kötötte: „A termelés korlátozásánál szem előtt tartandó, hogy a szakmun170"
