Folia historica 13
Simon V. Péter: Özönvíz előtti lények a Nemzeti Múzeum régiséggyűjteményében (1848 tavasza és a Nemzeti Múzeum - néhány pecsétnyomó ürügyén)
ző(tlen) változásával újra bevonuló császáriak „júl. 23-án estve 7 órakor a külső nagy lépcső előtt egy elfogolr honvéd ri.-./tet lőttek agyon, néhány nap múlva az igazgató szállása előtt egy gyalog kózhonvédet". 2 8 Állás nélkül maradt továbbá Blaskovics Béla múzeumi írnoK. Menesztésének pontos idejét megfelelő források hiányában nem adhatjuk meg, annyi azonban biztosra vehető, hogy valamikor a fent említett kivégzések megtörténte és az igazgató nyugdíjba vonulása közti időszakban mehetett végbe. Ez történt a múzeumban és közvetlen környékén az 1848. március 15-i népgyűléstől és ablakbetörésektől az 1849. május 21-i sikeres rohamig és ablakbetörésekig. A betört ablakokban talán volt némi változás, a betörők alkalmasint egy és ugyanazon söpredék tagjai közül kerültek ki. A múzeumban és a múzeumi személyzetben azonban mindvégig nem esett kár. A legkritikusabb pillanatokban is sikerült elzárniuk a múzsák megszentelt termeit a napipolitikai események, a társadalmi valóság, no meg a történelem elől. A külvilág eseményei vajmi ritkán hatoltak be a múzeum falai közé. E ritka kivételek egyike az első népképviseleti országgyűlés felsőházának beköltözése. Az 1848. július 5-én összeülő törvényhozó testület főrendi kamarája 1848. december 31-ig, a főváros kiürítéséig tartotta üléseit a Nemzeti Múzeum épületében. A második emeleti dísztermet - „pompásan volt elkészítve s bútorozva" 2 9 — a pályakezdő Ybl Miklós tervei nyomán rendezték be. Az elzárkózás természetes következménye, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum ma alig néhány olyan tárgyi emlékkel rendelkezik, amelyek a magyar polgári forradalomra emlékeztetnek, s ráadásul a forradalom napjaiban kerültek be a gyűjteményekbe. A Nemzeti dal első kinyomtatott példányán kívül, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár őriz, csak egy nagyméretű kődarab kapcsolja össze a márciusi napok emlékét a múzeummal. Az épület 1948/49. évi rekonstrukciós munkálatai során került a földszinti belső folyosókon tárolt kőtárba. A római sztélék, határjelző kövek, emlékoszlopok és sírkőtöredékek sorát töri meg; erről a faragott kőlapról hangzott el a márciusi ifjak megannyi szózata, a népgyűlések szónokainak felhívásai. Irinyi, Irányi, Jókai Vasvári, Perczel és Petőfi tapodták, egymás sarkára hágva. Száz évbe telt, míg kivárta sorát és bejuthatott a múzeumba. Mását évente koszorúzzák, az eredetinek leltári száma sincs. A másik tétel egy sorozat pecsétnyomó. Darabjait a forradalmi tavaszon vették leltárba. Az átvételt a márciusi ifjak verekedték ki, s ahhoz, hogy ez megtörténhessék, nem csupán a feladatait szűk szakmai szempontok szerint ellátó múzeumi bürokráciát kellett leküzdeniük, de egy egész világrend 103"
