Folia historica 12

F. Dózsa Katalin: A polgárosodás kezdeteinek hatása a viseletben. Férfi és női divat 1778-1814 között

A XVIII. század második felében új divatirányítóként jelentkezik Anglia, ahol az egyes osztályok közötti éles különbségek a polgári forradalom hatására fellazultak. Az angol nemesség, amely korántsem kötődik olyan szorosan a királyi udvarhoz, mint a francia, falusi birtokain szívesen utánozza a polgárság egyszerűbb öltözékét. Az urak púderozatlan hajat, kihajtott gallérú szövetkabátot, riding-coat-ot (lovaglókabát) és bőrnadrágot viselnek széleskarimájú fflckalappal, amely a nap ellen védi meg őket. A hölgyek hajukat alig rizsporozzák és tupírozzák, széleskarimájú szalma-, vagy filckalapot hordanak, fűzőjük lazább, szoknyájuk kevésbé bő, mint a franciáké. A kontinenst hamarosan elbűvöli az új, kényelmesebb stílus, s 1780 körül Párizsban kitör az "anglománia". A felvilágosodás, elsősorban Rousseau tanainak hatására a XVIII. század közepétől az előkelőségek ugyanis érdeklődni kezdenek a "nép" iránt, s a bűzt és elhanyagoltságot takaró pompa helyett egy egészségesebb életmód vágya ébred bennük. A XIV. Lajos előír egy különösen pompás és drága öltözéktípust, a "grand habit"-ot (grand parure, costume court, grand robe, habit de cour még tovább variálható stb. neveken is ismert), amelyet az udvari ünnepélyek alkalmával viselnek. A régensi címet viselő orleansi herceg már lazítani kezdi az öltözék szigorúságát, létrehozva a negligé-nek (hanyag) vagy deshabillé-nek (levetkezett) nevezett viseletet, amelyet jelenlétében is hordhatnak a kifejezetten nagy ünnepségek kivételével. így a nők megszabadulhatnak a fűző kényelmetlenségétől egy keleti eredetű, bő köntössel, az andrienne-nel vagy más néven contuche-al. Ez a bő köpeny különböző neveken (levantine, a levite" stb.) és némileg változó formákkal az egész XVIII. században továbbél A XVIII. század utolsó harmadában a negligé öltözék élesen elkülönül a grand parure-tól és az ún. demi-galatól is, amely, mint a neve is mutatja (fél-gála) a kettő között helyezkedik el. A deshabilé jórészt népi eredetű formákkal gazdagodott, mint a caraco nevű kis kabátkával, a kivágást takaró kis kendőcskével, a fisü-vel és a féllábszárig érő szoknyahosszal. Valószínűleg népi eredetű a visszagyűrt ruha is ("robe retroussé dans les poches") mert az utcán gyalogosan járók hajtották fel felsőszoknyáikat azért, hogy ne sározzák be. Ebből fejlődik aztán a "robe a la polonaise", majd a "robe a la reine".

2 A formák "népiesedésével" párhuzamosan az anyagok is egyszerűsödnek: a selyem helyett terjednek a pamut alapanyagú vékony "indienne"-szövetek. Ez az eredetileg valóban Indiából származó anyagtípus a XVII. század végén jelent meg, de széles körben a XVIII. században vált népszerűvé. A nyomott kartonok, áttetsző mousse line-ok,

3 fehér linon-ok viszonylag olcsók, s így a kevésbé tehetősek számára is hozzáférhetőek, de könnyedségük, habosságuk 28