Folia historica 12
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből V.
nek. 57 1 Pillanatnyilag a vidéki üzemalapítást a vállalat el tudta kerülni, de a raktárak bővítése és a nagyobb átalakítások elől kitérni már nem lehetett. Július 11-én újra napirendre került a lőszermegrendelés kérdése, ezúttal 12,5 millió pengő értékben. A Kincstár az üzletet olyan feltételhez kötötte, hogy az összeg 3,3%-át, vagyis 412 000 pengőt új beruházásra fordíi tanak, sőt ugyanilyen összegben tárolást is vállalnak. 57 2 Ennek megfelelően a 40 mm-es komplett lőszerből 1000 darabot, a 15 cm-esből 250 darabot, míg a pillanatgyújtóból 3300 darabot kellett előállítani, ami 1935-höz viszonyítva 800 darabos emelkedést jelentett. 57 3 A HM szerette volna elérni, hogy még 20 000 világítótest is bekerüljön a kapacitásba, de a gyár csak 10 000 darabot vállalt. A megjelölt mennyiségnek előállítása komoly költségkihatással járt. Különösen annak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a 12 500 000 pengős lőszermegrendelés mellé egy hasonló összegű puska-, pisztoly- és géppuska« megrendelés is járult. A 25 milliós megrendelés kifizetését a HM 1940 márciusában jelölte meg 57 4 A vezetés igazolni látta elképzelését, hogy a HM adósságok behajtását nem forszírozza, és hogy "A Hitelbank a kormányzat intencióinak megfelelően az ország felkészültségének érdekében és szociális szempontokból egyaránt a második utat választotta." 57 5 Az ország felkészültsége jelentékeny mértékben növekedett, éspedig olyan üzemekkel, amelyek a hazai és a külföldi szakértők szerint: "... a korszerű technika legmagasabb fokán állnak." 57 6 E megállapítás értékét növeli, hogy a magyar gyárak modernizálását Németország nem vette jónéven. A modernebb gépek behozatalát, sőt a licencek megszerzését csak korlátozott mértékben engedélyezte. A hadiipar mozgósítása, a diktatórikus intézkedések által kiváltott ellenérzés vetette fel a fegyvergyárak államosításának gondolatát. Elsősorban anyagi okok miatt ettől eltekintettek, és a hatékonyabb ellenőrzés, illetve beavatkozás útját választották 57 7 1938 májusától egyre gyakoribbá vált, hogy a megrendeléseket nem végleges áron adták ki, és ugyanakkor a gyárakat katonai jellegű bővítésekre kényszerítették. A GYOSZ elnöke, Chorin Ferenc ez ellen nyíltan is fellépett, mondván: "... az ipar nem rendelkezik tőkefeleslegek felett, hanem ezek a feleslegek, ha voltak a múltban s ha - amiben kételkedem - keletkeznének a jövőben, be lettek építve a gyárakba, falakba, új s újabb gépekbe." 578 A tőkeszegény vállalatok részére a kölcsönök megszavazását a vezérkari főnökség tudomásul vette, de követelte, hogy az árakat hivatalosan állapítsák meg, fenntartva a HM részére az árkorrekció jogát. Megkövetelték, hogy "Amennyiben egy üzem kivonja magát, vagy lemarad ideiglenes jelleggel, de 141
