Folia historica 12

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből V.

1933 és 1935 között a gyár eladósodását a MÁH viszonylatában a következő számadatok igazolják: 1933. december 31. 15 025 ООО P 1934. december 31. 17 179000P 1935. december 31. 12 409 000 P A tartozással szemben természetesen követelése is van a FÉG-nek, elsősorban a HM részéről, de mint a későbbiekben látni fogjuk, ezek behajthatóságát csaknem minden szakember megkérdőjelezte. 1933 és 1935 között a gyár dolgozóinak összetételét az alábbi táblázat mutatja: 1933 1934 1935 Munkások évi átlaga 351 404 589 Alkalmazottak évi átlaga 153 139 137 1 alkalmazottra eső munkás 2,29 2,91 4,29 A produktív és inproduktiv bér aránya 63%-ról 1935 decemberére 57%-ra alakult, de így is kedvezőtlen maradt. Valamivel jobb volt a helyzet a Lámpagyárnál, ahol 1188 munkásra 188 lakalmazott, tehát egy alkalmazottra 6,3 munkás jutott. Egybevetve a két üzemben 1777 munkás, 325 alkalmazott tevékenykedett, ami az alkalmazottak és a munkások arányát 5,3-re módosította. Az egyesítés után a fegyvergyári alkalmazottak egy részét lámpagyári tömegmunkáknál kívánták foglalkoztatni, de a két munka közötti bérkülönbség áthidalhatatlan volt.

50

9 Dammang és a HM tárgyalásai már az egyesítést megelőzően ellenérzést váltottak ki több érdekeltnél. Ezek alkudozással, a nyersanyag árának emelésével, illetve az ellátás hátráltatásával próbálták a FÉG tevékenységét nehezíteni. Jellemző példaként Weiss Alfonzék megkeresését érdemes kiemelni, akik az által, hogy a FÉG, illetve az a mögött álló MÁH árajánlatot nyújtott be a gránátgyártásra, — úgy érezték — 'létalapjukban vannak megtámadva."

51

0 1935. szeptember 2-án tudomására hozták a bárónak, hogy a FÉG felszólításra cselekedett, s így tevékenysége inkorrektnek nem mondható. Weiss Alfonz néhány nappal később hivatalosan is bejelentette, hogy pert indít a MÁH ellen a lőszergyártás miatt. Lépése lényegében válasz volt a Hitelbank február 5-én kelt összesítésére, amelyben felsorolták a hazai és a 126