Folia historica 11

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IV. rész

újításának teljesítőképességét 2600 db/24 órában írták elő. 48 1 De részletes rendelkezés látott napvilágot a szerződésben a lövedékkészítés, csappantyú­csavar, a pillanatgyújtó-gyártás teljesítőképességére is. A nagy program megvalósításának természetesen komoly anyagi kon­zekvenciái voltak, ugyanis új munkagépeket kellett beállítani. Ezekre 825 000 márkát irányoztak elő. Ugyanakkor növelni kívánták a munka inten­zitását, ha már a munkaidőt lényegesen meghosszabbítani nem lehetett. A napi munkaórák számát 1935-ben Magyarországon is 8 órában állapították meg, s ez az új háború megkezdéséig — bár az átállás évekig tartott — meg is maradt. 48 2 A mondottak ellenére a Lámpagyár vállalta a megjelölt teljesítő­képesség 50%-ának elérését 1936. október l-ig, míg a felszerszámozási prog­ram végső időpontját 1937. március l-re elérhetőnek vélte. A megrendelés érdekében a Lámpagyár még kötelezte magát, hogy 1936. július 1-től 70 ton­na horganyt tárol Budapesten, vagy környékén. Mindezek céljára szükséges helyiségek, szerelőcsarnokok kialakítását a Kincstár megkövetelte és ellen­őrzését kikötötte. Ezzel szemben amit a Kincstár vállalt, az nem egyéb, mint hogy 1939 és 1946 között a vállalat részére évenként 1 millió pengő értékű megrendelést biztosít. Az előnytelen szerződés megkötése után igyekezett a Fegyvergyár elérni, hogy legalább a külföldi gépekre és a beszállításra kerülő nyersanya­gokra vámmentességet nyerjen. 1935. szeptember 21-én, mint érdekes hírt közölték az újságok, hogy Frommer Rudolf bejelentette a Fegyvergyár igazgatóságának, hogy a vállalat vezetésétől visszavonul. Az igazgatóság mély sajnálattal vette tudomá­sul Frommer elhatározását, mert ő a gyár vezetése és a magyar fegyvergyártás megteremtése körül rendkívüli érdemeket szerzett. A közvélemény tudomá­sára hozták azonban, hogy Frommer a jövőben is gazdag tapasztalatát az új műszaki igazgató, dr. Dammang András rendelkezésére bocsátja 48 3 A változás oka azonban alapvetően az volt, hogy Frommer, aki nem­csak jó konstruktőr, hanem biztos szemű üzletember is volt, a Honvédelmi Minisztériummal szemben érvényesíteni kívánta a gyár érdekeit. A tárgyalások menetével, a megrendelések bizonytalanságával, a fizetési alkudozásokkal, valamint az általa ellenzett, egyoldalúnak vélt szerződések megkötésével nem értett egyet. így a Hitelbank és Dammang véleménye szerint a kibontakozás­nak egyik legnagyobb személyi akadálya lett. 48 4 A szeptember 19-én lezaj­lott rendkívüli értekezleten, amelyen ismét hangsúlyozták, hogy a gyár nincs eléggé foglalkoztatva, ez konkrét — bár nem nyüt megfogalmazást is kapott. 176

Next

/
Oldalképek
Tartalom