Folia historica 11
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IV. rész
A számadatok elárulják, hogy az egyesített gyár miért a hegesztettcső gyártását forszírozta. Figyelembe kell itt venni természetesen azt is, hogy 1935-ben a nemzetközi csőkartell, amely a kovácsolt vascsövek ár- és versenyviszonyait szabályozta, felbomlott, s így az európai gyárak a tengerentúli területekre szabad kezet nyertek. Európára egy laza megállapodás, az ún. "Heimatschutz" fennmaradt, melynek az volt a lényege, hogy az érdekelt gyárak egymás exportterületeit tiszteletben tartják. A szerződés abban a pillanatban érvényét vesztette, mihelyt egy tagállam területén új csőgyár létesült. Az exportlehetőségek a hegesztett csövek esetében is csökkenőben voltak, ugyanis Ausztriában három hegesztett, Jugoszláviában és Romániában 1 — 1, míg Bulgáriában és Görögországban 2-2 általános csőgyár kezdte meg a termelést. így az export számára tengeren túli lehetőségek maradtak, de a kartell felbomlása óta ezeken a piacokon az árak 40%-kal csökkentek. Ha a mondottakhoz hozzávesszük, hogy a csövek 30%-a horganyzottan került forgalomba, akkor a tervezett új létesítménynek még mintegy 20 000 P beinvesztálására lett volna szüksége,ami a gazdaságosságot eleve bizonytalanná tette 45 5 Bár az elmondottak a gondokat önmagukban is tükrözik, mégis utalnunk kell az ágazatok foglalkoztatottságára, ugyanis megfelelő megrendelések nélkül értelmetlenné válhatott a gyártás racionalizálása. A gazdasági helyzetből adódóan központi kérdéssé vált a közszállítás elnyerése, illetve, hogy az "... e téren mutatkozó egyenlőtlen helyzet legalább részben kiegyenlíttessék." 45 6 Példaként Németországot állították a miniszter elé, ahol a közszállítások a vállalatok export tevékenységéhez igazodtak. A kijelölt üzemek helyzetét felmérő szakértők, köztük a Hofherr vezérigazgatója, Erdős Jenő, kifejezetten hangsúlyozták, hogy nagyon veszélyes a jövőt a katonai megrendelésekre építeni kizárólagosan, vagyis feltétlenül meg kell osztani a rizikót. Természetesen erről csak akkor lehetett szó, amikor volt mit megosztani. Ugyanis még a HM is csak ködösen fogalmazott, és egyre késett a lőszerszerződés aláírása, pedig a Hitelbank még az egyesítés előtt a beruházásokhoz szükséges gépi berendezést külföldi cégeknél meg akarta rendelni. A cél érdekében Ígéretet tettek arra, hogy a Fegyvergyárat karbantartják, lépéseket tesznek a modernizálás felé, sőt biztosítják az üzem teljes felkészültségi állapotát, de megpróbálták, hogy a HM felkészültségi díjat állapítson meg a Fegyvergyár részére. A Kincstár elvi kijelentéséről, miszerint egy méltányos összeggel hajlandó a Fegyvergyár régi mechanikai műhelyének konzerválásához hozzájárulni, nem kell foglalkoznunk, mert az ígérgetések mögött megfelelő anyagi bázis 1935-ben még nem volt. 45 7 Érdemes azonban megvizsgálni röviden a beígért, 8 éven át tartó 15 000 darabos 168
