Folia historica 11
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IV. rész
elvesztett piacok visszahódítására irányult - íiják jelentésükben. Ez évben "... az ügynöki hálózat kiépítése révén exportálandó gyártmányaink piacáról a jövőre nézve is gondoskodás történt." 40 3 A zománcedénygyár pedig teljes kapacitással működött. Ezekre az évekre a gyár struktúrája megváltozott. Amíg a háború előtt a termelés súlypontja a petróleumlámpa osztályon nyugodott, addig a háború alatt helyét a hadianyaggyártás vette át. Éjjel-nappal folyt a termelés, s így a háború előtti megközelítőleg 2 355 000 aranykorona tartozásból 1918. december 31-re több, mint két milliót törlesztettek. Az összeomlás után a keresztmetszet természetesen szűkült, s kénytelenek voltak új üzletágat bevezetni. így került sor az említett zománcedények gyártására. A beruházásnak nem kis része volt abban, hogy 1924. december 31-én a tartozás elérte a 275 000 pengőt. 1928-ra ez az összeg 3 119 000 pengőre nőtt, annak ellenére, hogy a forgalom az új üzletágak segítségével 4 620 000 pengőről 6 972 000 pengőre emelkedett. Az általános gazdasági helyzeten túlmenően ennek egyik alapvető okát abban kell keresnünk, hogy a vállalat 1928. július 1-el tagia lett a zománckartellnak, de a vártnál lényegesen alacsonyabb kvótát kapott. Bár az üzem 1920 és 1924 között 5 tőkeemelést hajtott végre, amelyből 2 millió aranykorona folyt be, anyagilag továbbra is gondokkal küzdött. Elsősorban a külföldi piacok szűk felvevőképessége jelentette a nehézséget. Az arányokat jól mutatja a csillárosztály jelentése is, amely 1928ban forgalomnövekedéssel elérte az 1 135 000 pengőt, de ebből exportra csak 300 000 pengő esett. A kép teljesebbé tételéhez meg kell jegyezni, hogy ez az üzemág csak 50%-os kapacitással működött. Az 1922-ben létesült zománcosztály — ismertebb nevén zománcgyár — 1928. június 26-án létrehozta a "Zománc Uniót", amelyben a Weiss Manfréd Rt. 34,59%, a Budafoki Zománcgyár 28,12%, Fuchs és Schlichter Rt. 13,53%-kal vett részt. A Lámpagyár részesedése 23,76% volt. Az Unió megállapodása csak Magyarországra vonatkozott. A külföldi piacokon a lehetőségek a magas termelési árak miatt egyre csökkentek, s ennek eredményeképpen már 1928-ban a termelés 9%-kal csökkent. 40 5 A gyár folyamatosan gyártotta még a vízmérőket, de mellette két másik cég is berendezkedett előállítására, így a hazai igények 50%-át elégíthette csak ki. Konkurrens hiányában valamivel jobb volt a helyzet a szeszmérőkkel, viszont a termelési érték 1928-ban csak 162 000 pengőt ért el. Hasonlóan nem volt gazdaságos a gázmérő órákkal foglalkozni, mert a Gázgyár önellátásra rendezkedett be. Egyébként is öt magyar cég termelte még e cikket kisebb-nagyobb mennyiségben 40 6 Ezen időszakban a Lámpagyár 154
