Folia historica 11
Kerényi A. Mária: "Pesti polgár és férjfi szabó": Kostyál Ádám
dolgozott. Ezért 1837 júliusától 1838 februárjáig kisebb-nagyobb összegekben 2570 forintot kapott, nem részletezett munkákra. 2 8 A két év alatt 16 darab jelmezeit készítette el, orosz, ókori római, régi magyar ruhákat. 2 9 A bemutatás sorrendjében: 1837. aug. 22. Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése (prológ a Pesti Magyar Színház megnyitásán) 1837. szept. 23. Ch. Brichpfeiffer:Kegyencek (színmű) 1837. szept. 30. LJ.F. Hérold-A.H.S. Mélesville: Zampa (opera) 1837. okt. 8. Munkácsy János-Pály Elek: Garabonciás diák (tündérbohózat) 1837. okt. 14. Th. Korner .Zrínyi (színmű) 1837. okt. 16. Villeneuve, Th.F.-Vanderburch, E.L.-Desforges, J.B.: IV. Henrik magánélete (vígjáték) 1837. okt. 23. A. Dumas pere:Monaldeschi(tragédia) 1838. jan. 27. J. Nestroy: Földszint és első emelet (bohózat) 1838. febr. 2. J.H. Collin -.Horatiusok és Curiatiusok (tragédia) 1838. márc. 10. L. Bechsein-.Lázadó zsidók (színmű) 1838. márc. 13. V. Bellini-F. Rovcani.Beatrice di Tenda (opera) 1838. máj. 12. Jósika Miklós: Adorjánok és Jenők (tragédia) 1838. jún. 5. Hopp Ferenc: Aranykirály, a madarász és az uszkárnyiró (tündérbohózat) 1838. jún. 10. Szigligeti Ede: Gyászvitézek (színmű) 1838. júl. 28. KJM. Weber:íímvös vadász (opera) 1838. aug. 5. Munkácsy János: Tündér Ilona (tündérbohózat) A szorosan egymást követő bemutatókat végignézve elképzelhetjük, milyen nagy feladatot rótt ez a tisztség Kostyálra. Az utána következőknek könnyebb dolguk volt már, egy évben 5—6 darabhoz kellett új jelmezt készíteni, a többit a már meglévő jelmeztárból állították ki. Ebből viszont azt a következtetést vonhattuk le, hogy a Pesti Magyar Színház jelmeztára szinte teljesen Kostyál munkája. Ezek a jelmezek már a Zrínyi jelmez elveit követték, a romantikus historizmus elvét. Kostyál Ádám kora kulturális életében fontos szerepet töltött be. A magyar ruha és jelmez nem egyszerűen viselet volt, hanem ideológiai állásfoglalás, a magyar viselet megújítása, terjesztése pedig politikai tett. A reformkorban a nemzeti törekvések igenlésének megjelenési formája; a szabadság109
