Folia historica 10

F. Dózsa Katalin: A női divat változása 1896-1914 között

F. Dózsa Katalin A női divat változása 1896-1914 között

1 A XIX. század végén az antik alapokra épülő európai művészetet egy új elveket és esztétikumot hirdető stílus reformálja meg, melynek hatását a kilencvenes évektől kezdve a divatban is érezhetjük. Ez az új stílus a szecesszió vagy Jugendstil, esetleg art nouveau, ahogy a különböző országokban nevezik, amelyről bátran állíthatjuk, hogy teljesen megváltoztatja a XIX. századi kényelmetlen, mozgásra, sportra, munkára alkalmatlan női viseletet. A női divat ugyanis - az empire rövid közjátékát leszámítva még mindig a középkori elveket követi: a ruha célja, hogy szépségével, anyagával, díszítésével tulajdonosa gazdagságát, rangját hirdesse, kényelmetlensége azt a tényt, hogy viselőjének nem kell dolgoznia. A derekat páncélfűző szorítja össze, alatta alsóneműk tömege, akárcsak az óriási szoknya alatt, amelyet krinolin vagy turnür, esetleg redőzések bővítenek. A ruha anyagszükséglete éppen ezért 25-30 méter, különösen ha hátul még egy porfogó uszály is terpeszkedik, nem szólva a rengeteg fodorról, bodorról, szalagcsokorról és lugasnyi művirágról. A harc a női öltözködés megreformálásáért már a múlt század derekán megindul.

2 Orvosok, művészek, újságírók tartanak előadásokat, írnak cikkeket, könyveket. Nálunk pl. nem kisebb tudós, mint Korányi Frigyes emeli fel a szavát.

3 Sima, egyenes vonalú, egyszerű szabású fűző és alsószoknyák nélküli ruhákat terveznek, s terjesztésükre egyesületeket alakítanak. A harc azonban sikertelen. A közízlés a megszokott, nőies formák helyett a reformerek ruháit esetlennek és formátlannak tartja, sőt a fűző nélküli alakot erkölcstelennek! Az is igaz, hogy a divatos, érett, dúsidomú „töltött galamb" típus nevetségesen néz ki az egyenes szabású reformruhában, s a nők inkább akarnak szépek lenni, mint egészségesek. A női viselet megreformálását egyrészt a nők munkábaállásának ténye sürgeti - az emancipációs mozgalmak és a gazdasági kényszerűségek 189