Folia historica 10

Basics Beatrix: A magyar történelemábrázolás problémái (1848—1867)

Madarász más utakon próbálta megkeresni céljainak megvalósítási módját, sok küzdelem árán, s változó eredménnyel és sikerrel. Talán Székely volt az egyetlen, aki — széleskörű és mély elméleti tudásának eredményeképpen — észrevette a változásokat. Ezt jelezte Rethel iránti odaadó csodálata is, s főként saját művei, művészeti és elméleti célkitűzései. A gyakorlatban csak nagyon keveset tudott azonban ezekből véghezvinni, olyan műveken közelítette meg őket, melyek jóval később keletkeztek. A többiek - Wagner, LiezenMayer, Benczúr — már teljesen mást alkottak, az eddig tárgyalt jelenségekhez lényegében nincsen semmi közük, a század utolsó harmada hivatalos művészetének jellegzetes képviselői. Az 1848—49-től 1867-ig terjedő, általunk kiválasztott periódus történelmi művészete — festészet és grafika — formai jegyeket, művészi színvonala, stílust tekintve nem egységes tehát. Eszmei, elméleti alapjait, a létrehozó társadalmi helyzetet és igényt tekintve azonban az volt, s az ötvenes-hatvanas évek során megmutatkozó átalakulások ez utóbbiak megváltozását jelezték. 64