Folia historica 10

Aczél Eszter: A magyarországi szabadkőműves mozgalom tárgyi emlékei I. rész. A fényképek

Aczél bszter A magyarországi szabadkőműves mozgalom tárgyi emlékei I. rész. A fényképek „Avatatlan és tudatlan emberek minket szabadkőműveseket titkos szektának tartanak; de nekünk művelt és erkölcsös emberek előtt, — a kik tendencziáinkat felfogni képesek — nincsenek titkaink. 1 Kik voltak a szabadkőművesek, hangzik el napjainkban egyre többször ez a kérdés, a válasz pedig egyre nyíltabb, érthetőbb. Eltűnt a mozgalmat övező titokzatosság, s a szabadkőművesség méltó helyét keresi a magyar történelemben. A szabadkőművesség az egész világon elterjedt vallásos etikai színezetű mozgalom volt, mely a szövetség alapelveivel egyetértő egyéneket - testvéreket — kisebb csoportokba, páholyokba egyesítette. A páholyok országonként és rítusonként (skót rítus, symbolikus rítus) nagypáholyokban tömörültek. Élükön választott tisztségviselők álltak — főmester, felügyelő, szónok stb. —, a nagypáholy irányítója a szövetségtanács, élén a nagymesterrel. A mozgalom alapgondolata: az egész emberi nem testvéri összetartozása, tekintet nélkül a nemzeti, faji, vallási, nyelvi különbségekre, társadalmi helyzetre vagy politikai pártállásra.

2 Mindezek megvalósulásához a tagság erkölcsi feddhetetlensége nélkülözhetetlen feltétel volt. A különböző elemeket — a 18. századi felvilágosodás és racionalizmus, a középkori misztika, a deizmus, az ókori — mindenekelőtt az egyiptomi — kultúra és a zsidó vallás motívumait — egybeötvöző szertartásaik, az ún. páholymunkák az erre a célra épített páholyházakban zajlottak. A páholyházakat meghatározott funkciójú tárgyakkal rendezték be. A magyarországi szabadkőműves mozgalomnak három korszaka volt. 1749-ben alakult az első páholy Pozsonyban, a következő 1762-ben Brassóban, majd Pesten, 1768-ban Budán, majd 1770 körül Eperjesen

3. 1795-ben a Martinovics Ignác vezette mozgalom leleplezése után betiltották működésüket. 133