Folia historica 9

Szakály Ferenc: Határmezsgyén (Huszti Barilovics Miklós életútja 1492-1537)

tott ki nyugtató levelet számára, mert Barilovics mindazon tisztekről — főként a huszti faktorátusról és más ügyekről —, amelyekben bizónyos idő óta a királyné (Mátyás özvegye: Beatrix) és az ő megbízásából forgolódott, vele számot vetett {„...de omnibus officiis suis, videlicet de factoratu nostra Hwzth et aliis quibuslibet per nos eidem a certis retrofluxis concessis, prefectis et deputatis, in quibus husquemodo in servitiis primum reginalis maiestätis et tandem riostris fideliter versatus fuisset et serviviss'et...").

1

3 Bár az oklevéi, sajnos, nem részletezi, miről kellett Miklós úrnak számadást tennie, a helyből

1

4, a kibocsátó személyéből és a folytatásból következik, hogy az említett faktorátus az itt folytatott sóbányászattal és sókereskedelemmel lehetett kapcsolatban. Errefelé igazít egyébként II. Ulászló király 1495. március 1-én kibocsátott adománylevele is, amely Barilovicsot és az ő révén testvérét, Jánost két ház birtokába juttatta.

1

5 Noha ez az adománylevél is csak általánosságban szól azokról a szolgálatokról, amelyeknek révén Miklós az adományt kiérdemelte, Pogány Zsigmond három nappal később kibocsátott — fentebb említett — nyugtája пещ igen hagy kétséget afelől, hogy Barilovics sókamarai tisztviselőként hívhatta fel magára a király figyelmét. Ezt a feltételezést csak megerősíti, hogy a szóban forgó házak egykori tulajdonosa maga is sókamarai alkalmazott — vicesigillator (helyettes sópecsétlő) — volt.

1

6 Hogy a faktorátus milyen feladatokkal járt és hol helyezkedett el a sókamarai igazgatás hierarchiájában, egyelőre nehéz kihüvelyezni gyér bányászattörténeti irodalmunkból.

1

1 Annál is inkább, mert a „factoratus" terminus technicus a legkülönbözőbb gyakorlati teendőket rejtheti magában. A II. Lajos király és Perényi Gábor ugocsai ispán között, a sóbányák igazgatása ügyében 1516. szeptember 12-én létrejött megállapodás ugyan megemlékezik e tisztségről is, vele kapcsolatban azonban mindössze csak annyit jegyez meg, hogy a királyi kincstartó és Perényi faktorai „az élelmiszerekkel mindig csak közösen rendelkezzenek" és Perényi faktora a másik faktor tudta nélkül ne vehessen magához élelmiszereket. Ezek szerint a faktorok — nyilván inkább csak: egyik — feladata a sókamarai és bányaszemélyzet élelmezése lehetett.

1

8 A faktorként szolgáló Barilovics 1495-ben tehát Pogány Zsigmond • sókamaraispán familiárisa és ezen keresztül Beatrix királyné embere volt.

19 II. Ulászló 1497-ben vette el elődje özvegyétől a máramarosi sóbányákat, s azokat Perényi Gábornak — a környék egyik legnagyobb földbirtokosának — adta zálogba bizonyos összeg fejében.

2

0 Ügy tűnik, a zálogbirtokos nem élt Miklós szolgálataival: a rá vonatkozó okleveles anyagban ugyanis nincsen olyan utalás, amely Perényi és Barilovics kapcsolatára utalna. 11