Folia historica 9

Rosonczy Ildikó: Poeltenberg Ernő honvédtábornok aradi levelei. A Magyar Nemzeti Múzeum új szerzeményei

nezte, ezért az Országos Honvédelmi Bizottmány elbocsátotta a katonaság­tól, Csány László királyi biztos rábeszélésére azonban maradt és 1848 novem­berétől már őrnagyként, ugyanez év decemberétől alezredesként szolgált a hadseregben. Mint dandár-, majd hadosztályparancsnok részt vett Görgey téU hadjáratában a Felvidéken. A tavaszi hadjárat végén megkapta a III. osztályú katonai érdemrendet. 1849 májusától ezredes és miután Gáspár András tábor­nok a trónfosztás miatt szabadságolását kérte, a VII. hadtest parancsnoka. Tá­bornoki kinevezését 1849. június 2-án kapta meg. A többszörös túlerővel ví­vott 1849. június 28-i vesztes győri csata utóvédharcaiban kiemelkedő szere­pet játszott. 1849. augusztus 6-án a magyar kormány Beniczky Lajos alezredes­sel együtt őt küldi tárgyalni a cári csapatok főparancsnokához Ivan Fjodoro­vics Paszkevics herceghez. Paszkevics azonban nem fogadja őket és a magyar kormány tárgyalásra vonatkozó ajánlatát is elutasítja. Rüdiger tábornok köré­ben azonban olyan ígéretet kaptak, melyek szerint feltétlen megadás esetén, bízhatnak az orosz cár jóindulatában és az osztrák udvarnál történő eredmé­nyes közbenjárásában. Az orosz tisztek a követekkel folytatott magánbeszél­getéseikben arról igyekeztek meggyőzni őket, hogy a feltétel nélküli fegyver­letétel a magyar hadsereg egyetlen ésszerű cselekvési lehetősége. Fjodor Gri­gorovnak, Rüdiger segédtisztjének visszaemlékezése is ezt bizonyítja. Mint Grigorov írja: „Én részemről ... arra beszéltem rá [Poeltenberget],hogy min­den igyekezetével azon legyen, hogy Görgeit és a hadsereget bírja rá a háború békés befejezésére, mint egyetlen eszközre, amellyel az országot megmenthe­tik és mellyel a nép háláját kivívhatják maguknak." Majd megemlítette az egyenlőtlen erőviszonyokat és ecsetelte a magyar hadsereg reménytelen hely­zetét. 2 Az orosz táborban tett útjának tapasztalatai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Poeltenberg az orosz hadsereg előtti feltétlen fegyverletétel hívé­vé váljon. 3 Abban bízott, hogy a hadseregnek ezt a lépését — a harc gyors és békés befejezését - méltányolni fogja az uralkodó és az udvar: erre utalnak a vi­lágosi táborban Rónay Jácintnak, a szabadságharc tábori papjának mondott szavai: „téijen ön vissza Győrré... papoknak, polgáriaknak nincs mitől tar­tamok; minket katonákat valószínűleg egy ideig zaklatni fognak, de végre is lehetetlen, hogy a kibékülés bé ne következzék. A forradalmat nem mi kez­dettük, hanem ők; s minket, katonákat a körülmények ragadtak e térre akar­4 va, nem akarva! Ezt remélem nem feledendik." A tábornoknak azonban, aki még a börtönben is optimista volt, s társait is biztatta, csalatkoznia kellett reményeiben. A szabadságharc fogságba 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom