Folia historica 9
F. Gát Eszter: „...moly musika fiola gambának hivattatik.” Viola típusú hangszerek a Magyar Nemzeti Múzeumban
sebb hangúak mint a viola d'amore (5., 6., 7. kép). A viola d'amore többféle hangolásban készült. (L. Mozart: „Dieses Instrument leidet viele Verstimmung") Hangolása a leggyakrabban a D-dúr hármashangzat: (A), d, a, d, fisz, a, d. Az együttrezgő húrokat ugyanerre a magasságra, vagy egy oktávval magasabbra hangolták. A gyűjtemény egyik érdekessége a viola formájú pochette d 'amour (9. kép). A diófa káva hegyesedő formában kapcsolódik a nyakhoz, a tető fenyőfából készült, kissé domború. A hanglyukak kigyót formáznak, és egy aprócska rozetta is látható. Az ébenfa hát lapos és dísztelen. A kulcsszekrény nemcsak a négy játszó és négy rezonáló húr kulcsait foglalja magába, hanem kiképzésével biztosítja a hangszer esztétikai egyensúlyát. A kulcsszekrény hátoldalát, és elülső, zárt részét levélminta és kagyló díszíti, és egy faragott női fejjel zárul. Az aprócska fogólapot és húrtartót ezüstfonatból készült berakás szegélyezi (10. kép). A viola da gambák virágkora a 17. században volt. A különböző méretben készült hangszerek egész kórust alkottak a diszkanttól a kontrabaszszusig. Praetorius szerint a viola da gambák hosszabb nyaka, nyagyobb korpusza, hosszab húrok használatát teszi lehetővé, ezért sokkal szebb a hangjuk, mint a viola da braccioknak. („Unnd dieweil diese viel grössere corpora, und wegen des Kragens lenge, die Saiten auch ein lengem Zug haben so geben sie weit ein lieblichem Resonanz als die andern de bracio, welche off dem Arm gehalten werden." 9 A cselló méretű tenor viola da gamba, amelyet röviden gambának is szoktunk nevezni, a XVI-XVII. században a lant mellett a legkedveltebb és legelterjedtebb húros hangszer. Mattheson szerint is „ein schönes delicates Instrument". 1 0 Kellemes hangja, az akkord játékra való alkalmassága miatt szóló és kísérő hangszerként egyaránt szerepelt. 1 1 (8,11 — 14. kép) Kinsky összeállítása alapján közöljük a viola da gamba leggyakrabban előforduló típusainak méreteit és hangolását (1. tábla). A tenor viola da gambának egy különleges típusa a viola di bordone, másnéven baryton. Feltételezhetően a XVII. században ismertté vált hangszert Daniel Speer 1687-ben már említi: „Ich habe auf meiner Peregrination nicht mehr als am Bischofflichen Hofe zu Freysing einen (Baryton-spieler) angetroffen, auch dergleichen Instrument nirgends als zu Eperies in Ungarn bey dem Stadt Trompeter Musico Adam Besslern, der als ein beruehmter Geigenmacher solches selbsten gemacht". 1 2 A barytonnak, a hat vagy hét, vonóval megszólaltatható húijain kívül rezonáló húrjai is vannak, melyek a fogólap különleges kiképzése miatt a balkéz ujjával meg is pendíthetők. A barytonon való játék ettől nehézzé, ké29
