Folia historica 9

F. Dózsa Katalin: Magyar viseletkiállítás Manchesterben és New Yorkban

A terem hátsó végén a falat majdnem teljesen beborító, 1860-as táncvigalmat megörökítő metszet előtt kaptak „teret" a szó szoros értelmében a méteres átmérőjű krinolinos ruhák a XIX. század közepéről. Különösen tetszett a magyar színeket képviselő fehér habos muszlin fodros ruha piros virágú, zöld leveles, és a nagy uszályú muszlin báliruha zöld leveles, fehér virágos díszítésével. A második terem közepét még a néprajzi oldal felől is Majláth grófnőnek az 1867-es koronázáson viselt látványos öltözéke uralta egy századvégi férfi díszruhával. A szoba belső sarkában egy mélyvörös, turnürösen redőzött uszályos bársonyruha és egy fodros lila selyem ruha állt. Mellettük két finom pasztellárnyalatú (zöld és kék) női díszruha között az 1860-as évekre jellemző, ellenzékiséget kifejező férfiviselet, a fekete posztóból készült zsinóros dolmány és mente is helyet kapott. Az álfal mögötti részbe kerültek a századforduló idején készült divatos női ruhák. A hangulati elemként szolgáló nagy szecessziós tükör (valószínűleg Horthy Pál tervezése) módot nyújtott ahhoz, hogy egy fekete-fehér csipkeruha dekoratív hátát is megmutassuk a nézőknek. A turnürös ruhával szemközti sarkon a matyóhímzésű, illetve egy nyitrai rátétes női estélyi ruha és egy zsinórozott öltöny már az 1930-as évek magyaros ruhamozgalmát képviselte. Ezek a népművészet hatása alatt készült ruhák zárták a polgári részt, átvezetve a nézőket a rendkívül nagy sikert arató etnográfiai egységhez. Az ország különböző tájairól (Mezőkövesd, Tárd, Csököly, Sárköz, Hortobágy, Kalotaszeg /Erdély, Románia/ stb.) összeválogatott színes csoport a falvak, mezők lakosságának különböző rétegeinek - kisnemestől a pásztorig — és korosztályainak színpompás megjelenéséből adott ízelítőt. A kállítást a Whitworth Art Gallery-t fenntartó manchesteri egyetem rektora és a magyar nagykövet nyitotta meg. Színes plakát és fekete-fehér képekkel ellátott szórólapok terjesztették a magyar bemutató hírét. Külön öröm a színes, sok képpel ellátott katalógus

3, amely az első angol nyelvű kiadvány a magyar történeti viseletről. A bemutatott tárgyak leírását tudományos igényű rövid tanulmányok előzik meg. Az angol olvasó tájékozódását egy történeti térkép, a magyar történelem fontosabb eseményeinek krónikája és a szakmai kifejezések magyarázata könnyíti meg, amelyek az angol kollégák lelkiismeretes munkáját dicsérik. Az 1979. június 2. és augusztus 11. között nyitvatartott kiállítást 19 000 fő tekintette meg. Elég jelentős, egyöntetűen kedvező sajtóvisszhangja volt. A leglelkesebben a Daily Telegraph kritikusa fogalmazott, aki szerint a hibátlanul megvalósított kiállítás elragadó élmény, „eltér a megszokott.251