Folia historica 9
Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) II.
„Lehetetlennek tartja, hogy akkor, amikor az állam nagy költséggel és az orvosi tudomány minden felkészültségével küzd a tuberkulózis ellen, a város a pénzügyi kormány húzódozása folytán első kézből kapja a lakosság a fertőzés csíráját a piacon pénzért." 2« A Wekerle-telep lakossága tehát politikai szemléletében, aktivitásában a proletariátus egészéhez sorolható. Leghaladóbb és legöntudatosabb lakói a két forradalom országot, társadalmat formáló harcában aktív szerepet vállaltak, az MKP tagjaivá lettek, s annak illegalitásba kényzserülő éveiben is a magyar munkásmozgalom élvonalában maradtak. A Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek munkájában is a proletariátusra valló arányban és minőségben vettek részt. A Wekerle-telepiek osztályöntudatának megnyilvánulásai lépten-nyomon fellelhetők, s ez - annak ismeretében, hogy az állami lakótelep belső viszonyai, s az állami üzemek munkásellenes szigora milyen nagy fokú megkötöttséget, visszahúzó erőt, egzisztenciális veszélyt rejtett magában — a teleplakók politikai megítélésekor fokozott jelentőségűvé válik s indokolttá teszi a telep munkáslakosságának a fővárosi proletariátus soraiba való helyezését. A telep lakosságának politikai arculata nem azonos tehát a munkásarisztokrata rétegek politikai magatartásával. Azt is láttuk, hogy a Wekerletelep lakóinak gazdasági és szociális helyzete sem érte el a kiváltságos munkásarisztokrata élet színvonalát. Egyszerűen arról van szó, hogy az állam nem biztosította munkásainak — s egyben a telepén lakóknak — a munkásarisztokrácia egzisztenciális szintjét. Az állam meg kívánta nyerni, illetve a maga számára biztosítani a telepen lakó munkásságot, de nem olyan anyagi eszközökkel, amelyek a munkásarisztokrata réteg kialakításának irányában hathattak volna. A tendencia a Wekerle-telep esetében inkább az volt, hogy a magas szakképzettségű, de a magántulajdonú üzemekkel szemben gyengébben fizetett — az állam üzemeiben dolgozó, az állam számára nagyon fontos rétegeket igyekeztek megnyerni a helyhez kötést jelentő plusz juttatással, amely egyben e rétegek kézbentartását is biztosította. A munkásarisztokrata tudatot, a mozgalmi érdektelenséget az állam nem a szuper jövedelem, nem a kiemelkedő életszínvonal biztosításával akarta kialakítani, hanem ennél jóval olcsóbban: egy, csupán a létminimumot biztosító juttatás — lakás — fejében megkötéssel, s ez a megkötés kiterjedt a munkás életének minden vonatkozására: munkahelyére, lakására, politikai és mozgalmi életére. így a Wekerletelepen nem alakult s nem is alakulhatott ki munkásarisztokrata világ, csupán egy plusz kötöttségek közötti - az átlagosnál konszolidáltabb körülményeket élvező — munkásréteg. .223
