Folia historica 9

Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) II.

Kispest község, majd város adta keretek és lehetőségek között gyakorolhatta állampolgári jogait a telep lakossága. A községi és az állami érdekek összeütközéséről van itt szó, és ennek megnyilvánulása, lecsapódása a telep lakóinak gazdasági és politikai életében érződött a leginkább. A város ugyanis közigazgatási egységén belül könnyebben — csaknem korlátlanul — érvényesíthette érdekeit és akaratát, mint direkt módon az állammal szemben. így eszközül használta fel a telepet, illetve a telepellenes intézkedéseket az állammal szembeni érdekellentétben. Az ellentétpár közé ékelt telep gyenge és kiszolgáltatott volt mindkét fél kezében, hiszen magát a telep létét is egy nagy „szociális adomány"-nak, és így a lakói érdekében tett minden lépést fokozottan annak tüntetett fel az állam és a község is egyaránt, és ebből következően nagyon szűkmarkúan bánt ezekkel a további adományokkal mindkét fél. VI. A Kispesti Állami Munkáslakótelep társadalmi szerkezetének, szociográfiai képének és politikai arculatának megítélése, egyértelmű értelmezése rendkívül bonyolult, sokrétű vizsgálatot igényel, a téma szegényes forrásanyaga pedig csak rendkívül szigorú forráskritikával fogadható el. A munkáslakótelep társadalmi struktúrájának megítélésében két szélsőséges nézet ismeretes. Az egyik - s az elteijedtebb - nézet szerint a Wekerle-telep a munkásarisztokrácia lakótelepe volt. A másik nézet viszont azt hangsúlyozta, hogy ennek a lakótelepnek is olyan volt a társadalmi összetétele, mint a munkáslakta peremkerületeké, lakótelepeké, nyomornegyedeké, tehát a nincstelen proletariátus lakta ezt a munkáslakótelepet is. Ha az állam a munkásarisztokráciát telepítette volna a lakótelepre, az nem lett volna véletlen, és az állami szándékoktól s céloktól sem távolálló. S ezt az állami célt feltételezték azok, akik a Wekerle-telep lakóiban a munkásarisztokráciát vélték felfedezni s véleményük szerint a kibérlési feltételek, a telepre kerülő munkások többszörös szűrése is ebben az irányban hatottak, ugyanis ezeknek alapján zömmel állami alkalmazottak, általában szakmunkások s „politikailag megbízhtó elemek" juthattak csak a telepre. Ehhez hozzátehetjük, hogy a magas százalékban előforduló szakképzett munkás mellett azt is a munkásarisztokrácia felé hajlónak tekintették a telep társadalmi képében, hogy a Wekerle-telepen lakó asszonyok legnagyobb része csak féije után volt munkásasszony, ő maga általában nem vállalt állandó munkát. .204