Folia historica 9
Szakály Ferenc: Határmezsgyén (Huszti Barilovics Miklós életútja 1492-1537)
jegyzendő persze, hogy csak a szóban forgó szőlők birtokjoga szállott rá, s utánuk nyilván adóznia kellett Szőlős város földesurának, ez idő szerint Perényi Gábornak.) 4 0 A 16 darab szőlő megszerzése Barilovicsnak összesen 372 forintjába került. Mivel a megvásárolt darabok jórészt egymás mellett (vagy legalábbis egymás közelében) helyezkedtek el, nyilvánvaló, hogy Barilovics — a termelés racionalizálása érdekében - szőlőhegyenként nagyobb egységek kialakítására törekedett. Mint ahogy nyilvánvaló az is, hogy ezt az egyre terebélyesedő bortermelő gazdaságot nem maga a gazda, hanem vincellérei művelték-kezelték. A kisebb „nagyüzemmel" felérő Barilovics-borgazdaság persze nem családi fogyasztásra, hanem piaci értékesítésre termelt. Nem csoda hát, hogy Miklós úr szükségképp hamarosan szűknek kezdte érezni azokat a kereteket, amelyek közé a borkereskedelmet a városi szokásjog szorította. Huszton a következőképpen alakult a polgári borkimérés rendje: mielőtt a borosgazda a kocsmálást megkezdte és annak jelét házára kitette volna, bizonyos menynyiséget a bírónak kellett beszolgáltatnia, aki azt megkóstolván az árat meghatározta („...quamvis oppidum nostrum Hwzth et per consequens inhabitatores eiusdem in educillandis et propinandis vinis talem habuerint ab antiquo consuetudinem habeantque ex ipsis vinum impresenciarum: ut quicunque ex ipsis vinum iniciare et educillare voluerit, antequam iniciet et Signum exponat, iudici significet et solitam mensuram de huiusmodi vino educillando ad gustandum illi porrigat et scitu annuentiaque atque permissione iudicis illud iniciet et eo pretio, quo illo idem limitaverit, educillare debeat..."). Jódarabig Barilovics is e szokáshoz tartotta magát. Mivel azonban később úgy érezte, hogy a túlságosan magasan megállapított szabott árak akadályozzák borkereskedése felvirágoztatásában, a királyhoz fordult mentesítésért. II. Lajos 1517-ben meg is engedte neki, hogy nobilitált házában, a fenti eljárás mellőzésével, akár alacsonyabb áron is árusíthasson, mint a többi polgár. 4' Akárcsak a bortermelés és -kereskedelem területén, ugyanezek a kockázattól sem riadozó vállalkozói vonások jellemzik Barilovics másik fő tevékenységi körét, a malomipart is. Jelenlegi ismereteink szerint Miklós gazda 1503 és 1522 között nem kevesebb mint három malmot épített a Huszt környéki vízfolyások mentén, mindannyiszor megszerezve ahhoz az uralkodótól az adómentességet is. A huszti Kis Nagyágon forgó malma 1503 és 1508 között készült el 4 2, a Famaspatak száldobosi szakaszán 1514-ben 4 3, a Técsőpatak técsői partján pedig 1522-ben 4 4 kapott engedélyt malomépítésre. 16
