Folia historica 9
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből III.
Tehát 1914-ben a Fegyvergyárban 1 ember átlagos évi keresete 2536,90 korona, míg 1917-ben 3207,54 korona, amely 26%-os emelkedést mutat. 31 5 Az összes bérkifizetés természetesen lényegesen több, hiszen a dolgozók száma 1917-re 3832-re emelkedett. A nagy ugrás 1915-ben következett be, amikor a háborús termelés felgyorsult. Ezúttal szakágak szerinti munkabérekre vonatkozó összevetést adunk, annak érzékeltetésére, hogy a fegyvergyártás a gépgyártást, illetve egyebeket - ez utóbbi alatt a polgári igényeket kielégítő cikkeket kell érteni - mennyire háttérbe szorította: fegyvergyártás gépgyártás idomszergyártás öntöde különfélék töltény gyártás pisztoly gyártás összesen 6 327 162,14 korona 813 048,59 korona 134 973,60 korona 129 975,34 korona 377 779,73 korona 32 380,85 korona 432 606,83 korona 8 247 927,08 korona Ebben az összesítésben a gépgyártást is úgy kell tekinteni, hogy elsősorban az 1915—1916-ban felfokozott termelésben gyorsan kopott gépek házi cseréjét pótolta. A munkaadók próbálkozásai ellenére a munkásság komoly eredményeket ért el. Ezek ugyan pillanatnyi eredmények, s mégis aggodalommal töltötte el a munkaadókat. „Ha meggondoljuk, hogy a háború tartama alatt még a katonai hatalommal szemben is teljesen megszűnt a munkásság fegyelmi érzete: akkor méltán aggodalommal kell eltöltsön mindenkit, ki vagyonát iparba fektette, azon gondolat lehetséges lesz-e még a háború lezajlása után az ipari vagyon feletti önrendelkezési jogot fenntartani." 31 6 A megnyilatkozásnak az az egyik legfőbb érdekessége, hogy a munkáltatók szerint a polgári és katonai kormány hatóságok sokszor ellentmondó, de mindenkor a munkaadó rovására intézték el a felmerült vitás kérdéseket. S amikor 1917. április 17-én ismertté válik a munkásság szakszervezetével foglalkozó királyi kézirat az a munkáltatók általános véleménye „Sok fölforgató törekvés nem talált volna követőkre, ha a törvényes rendezés nem késett volna." 31 7 1917-től a tengeralattjárók egyre jobban befolyásolták a hadakozó felek nyersanyag ellátását. Bár a frontok igénye nem lett kevesebb, az említett okoknál fogva a termelés erőteljesen visszaesett, sőt a szénkrízis miatt a muníciógyárak is leálltak. 1918 februárjában a cs. és kir. katonai parancsnokság elrendelte 177 munkás kivonását a „termelésből". A Fegyver és Gépgyár .154
