Folia historica 9
Szakály Ferenc: Határmezsgyén (Huszti Barilovics Miklós életútja 1492-1537)
a királynéi prédiálisok sorába „emelés", a mezővárosi magisztrátustól független prédiális testületbe való felvétel volt. 9 Erről — és nem többről — tanúskodik a szóban forgó oklevél. Bár egyelőre nem mernénk bizonyítottnak tekinténi, nagyon könynyen elképzelhető, hogy a „mi" Goricai előnevet viselő Barilovics Miklósunk azonos azzal a Goricai Miklós nevű kúriai jegyzővel, aki 1492-ben az országbíró irodájában szolgált s néhány oklevelünkben vidéki jogügyleteknek a kúriából kiküldött hiteles tanújaként és intézőjeként tűnik fel, hogy aztán legott el is tűnjék e testület tagjainak sorából. 1 0 A kúriai jegyzőség - mint azt Bónis György az e cím viselőit szinte leltárszerűen számba vevő könyvében megállapította — „a gyakorlati jogtudás elsajátításának központi műhelye" volt, s az itt dolgozva tanuló, majd innen kikerülő szakemberek szerte az országban kapósak voltak és jó kereseti lehetőségekre számíthattak." Elsősorban persze a jogszolgáltatás területén kamatoztatták ismereteiket, de kerültek kúriai jegyzők a kincstári apparátusba is. Elég itt Tomori Pálnak - a későbbi kalocsai érseknek és alsó-magyarországi főkapitánynak — a példájára utalni, aki rövid kúriai jegyzősködés után (1492-ben, tehát Goricaival egyazon évben igazolható ottani működése) az erdélyi sókamarához lépett át. r 2 Bár Barilovicsot később sohasem említik pusztán a származási helyéből képzett vezetéknévvel, esetleges 1492-es kúriai jegyzősége pompásan beleilleszkednék abba a képbe, amit életútjáról - immár a biztosan rá vonatkozó adatok sorából — alább megrajzolhatunk. Goricai Miklós, illetve Goricai Borilovics Miklós azonossága ugyanis egyszerre két dologra is magyarázattal szolgálhatna. Egyfelől megokolná Goricai hirtelen eltűnését a kúriából, másfelől pedig megindokolná, miként haladhatott oly gyorsan felfelé a máramarosi sókamaraigazgatás ranglétráján a származási helyétől oly messze vetődött ifjú, s azt is, miért mosolygott rá oly gyorsan, adományok formájában a királyi kegy. Feltételezett azonosságukat alátámasztja egy sor, életkoruk megbecslését célzó megfontolás is. Mivel Barilovics pályáját még 42 esztendőn át nyomon követhetjük, neve első felbukkanásakor, 1495-ben 20-25 évesnél idősebb aligha lehetett. Ugyanennyire taksálhatjuk a kúriában 1492.-ben szolgált Goricai Miklós életkorát is; korábban aligha dolgozott ott, s az olyféle ügyeket, amelyekben őt eljárni látjuk, ekkortájt általában a hivatal újoncai végezték. Ami mostmár Barilovics Miklós kincstári hivaíalnokoskodását illeti, az - igaz, megszakításokkal - meglehetősen folyamatosnak tetszik. Ez valamivel első máramarosi említése, vagyis: 1495 előtt kezdődhetett. Ez évben ugyanis csebi Pogány Zsigmond máramarosi ispán és kamarás már azért állí10
