Folia historica 8

Temesváry Ferenc: Díszfegyverek a Károlyi gyűjteményből

1. 2 3. 4, 5. 6 7 8 9. 10 11 12 13 14 IS 16 17 18 19 64 JEGYZETEK 1952-ben találták meg a bajor hercegek nagyértékű befalazott ezüst és porcelán készleteit. Nógrádi G., Sárvár. (Szombathely 1961) 12. Magyar Nemzeti Múzeum aktái. 863-01-1/1971. U. Megjegyezni kívánom, hogy a tárgyalások alkalmával a Károlyiak kifejezésre juttatták azon óhajukat, hogy az átadásra kerülő'anyag, mint ajándék kerüljön bejegyzésre. Magyar Nemzeti Múzeum aktái. 580-20-5/74. U. Magyar Nemzeti Múzeum aktái. 580-20-5/74. U. Pallosnak általában az egyenes,tompavégű, széles pengéjű kardokat szoktuk nevezni. Czuberka A., KuruczTcori fegyverek. (Bp. 1906) 28. Kalmár János viszont a fogalmat kibővíti: „A lóravaló pallosok pengéi tompahegyűek vagy hosszan megnyúlt, fokozatosan keskenyedő hegyben végződnek". A penge szélességének a keresztvasnál el kell érnie a 40-50 mmt.űr. Kalmár J., Régi magyar fegyverek. (Bp. 1971) 94. A lóra való pallosokról tesz említést „A tolcsvai Bónis-család levéltárából" közzétett anyag is. „Vagyon ló ódaiára való ezüstös, aranyos pallosom nr. 3" Komáromy A., A tolcsvai Bónis-család levéltárából. Történelmi Tár, kötetszám nélkül (Bp. 1886) 155. A mondottakat v.ö. Palotay G., Oszmán4örök elemek a magyar hímzésben. (Bp. 1940) 1-63; Horváth H., Hódoltság és felszabadítás a művészettörténelemben. Tanulmányok Budapest múltjából 5. (Bp. 1936) 216-217; Szendrei J., Magyar hadtörténelmi emlékek áz ezredéves országos kiállításon. (Bp. 1896)374. Czuberka A., ijn. 7. A szakirodalom gyakran függönynek nevezi. Esetenként tüske, markolatvezető tüske néven tűnik fel. Czuberka A., ijn. 30. A szerző egy 1681-ből származó, Bornemissza Anna radnóti lovászmesterével kapcsolatos jegyzéket idéz. Thaly K., Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferencz féle ingóságok jegyzékei. Történelmi Tár, kötetszám nélkül (1879) 177. Czuberka A., ijn. 30. Magyar Nemzeti Múzeum (a továbbiakban MNM). Ltsz.: 55.3347. MNMLtsz.: 55.3352,55.3353. MNM Ltsz.:53.619. A keleti elemek nagy szerepének és szeretetének okára lásd: Dr. Kalmár J., i.m. 101-105. A bejelentő szerint az anyagot padláson őrizték. Felmerül azonban annak a lehetősége is, hogy egyes értékesebb darabot a háború alatt elástak. Ugyanis a pengét olyan korrózió támadta meg, amely feltételezi a nedves talaj jelenlétét. Kőszeghy E., Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. (Bp. 1936) 267-268. MNM Ltsz.: 53.619. Demmin,A., Die Kriegswaffen. (Leipzig 1891) 990.