Folia historica 8
Nagy László: Bethlen Gábor életútja legendák és tények tükrében
„árulók"-nak kiáltotta ki. Ennek szellemében, noha Kemény János Bethlen értékelését teljes egészében elfogadtuk, ugyanakkor elhallgattuk - vagy egyenesen tagadtuk annak a vélekedésnek igazát —, amely Bethlen Gáborhoz hasonló nagy magyaroknak értékelte a fejedelem ellenfeleit, Eszterházy Miklóst és Pázmány Pétert. 11 5 Ellentmondások mutatkoztak abban is, hogy noha deklaráltuk azon elvi állásfoglalásunkat, miszerint nem a nagy emberek,hanem a néptömegek csinálják a történelmet, a gyakorlatban olyan Bethlen alakot éltettünk tovább, amelyik ugyancsak ellentétes a marxista történetfelfogással. 11 6 A torzulások nemcsak abban mutatkoztak meg, hogy a Bethlen által képviselt Habsburg-ellenes politikát idealizáltuk, és azt az egyedüli helyes útnak jelöltük meg a török elleni védekezés szempontjait ekkor is előtérbe helyezőkével szemben, hanem a Habsburg-ellenes küzdelmeken belül is túlértékeltük Bethlen személyi kvalitásait és történelmi jelentőségét mások, mindenekelőtt talán I. Rákóczi György rovására. 11 7 Ily módon egy többszörösen torzult Bethlen kép teijedt el a szélesebb közvéleményben is, s ez jelentős mértékben akadályozza a korszak objektív megítélését, és a nemzeti önismeret elmélyítését. A Bethlen Gábor feltételezett születési évének négyszázadik évfordulója alkalmából rendezett tudományos tanácskozások és megemlékezések akkor töltik be a leghasznosabban feladatukat, ha előmozdítják nemzeti történelmünk e vitathatatlanul nagy alakjának a századok folyamán rárakódott „kontroverz elemek"-től való megtisztítását és segítik visszahelyezni őt abba a történeti talajba, amelyikből a valóságban kinőtt. Ezzel nem csupán nemzeti múltunk egy küzdelmekkel teli fejezetének teljesebb és igazabb megismerését segíthetjük elő, hanem egy olyan - fölösleges sallangoktól megtiszított — Bethlen Gábort állíthatunk az utókor elé, aki emberibb vonásaival közelebb áll a ma emberéhez a XIX. században létrehozott bronzszobornál. Olyan személyiséget, aki a „magyar romlásnak századá"-ban a nemzeti ügy istentől kiválasztott szolgájának tekintvén magát, jól akart sáfárkodni a rábízott „tálentumok"-kal. A töröktől meg nem szállt magyar föld egyesítésére és itt az uralma alatt létrehozott nemzeti monarchia megteremtésére irányuló terveit a nemzet elsőrendű érdekének látta, és ez a zsoltáros hittel átszőtt szilárd politikai meggyőződés vitte őt újra és újra — fáradtan, törődött testtel is —, a hadak útjára. Ám ahhoz, hogy fejedelem lehessen, akinek módja van az erők összefogására a nagy célok érdekében, eszközökben nem válogatva kellett küzdenie! Az adott társadalmi hierarchia viszonyai között másként sohasem juthatott volna az erdélyi trónra. E küzdelmes, rögös úton óriási nehézségeket győzött le, hatalmas akadályokon lett úrrá. Ha hallgatunk erről az erőt nem 22
