Folia historica 8

Bánkúti Imre: Megemlékezés Vona Pálnérói (1948-1979)

nem kellett és nem lehetett volna-e több segítséget, támogatást, lelkesítést nyújtani Vona Pálnénak ezekben az években, s ezzel átsegíteni az elfáradás többször is jelentkező hullámvölgyein? Jó magam ott voltam 1979 márciusában azon a főiskolai ünnepségen, amelyen Vona Pálné is átvette jeles rendű diplomáját. Láttam, mennyire örült annak, hogy ezt a nagy és nehéz, sőt bátran kimondhatjuk: hősies próbatételt sikeresen kiállta. Akkor mondotta el, hogy közben nem is egyszer fel akarta adni a küzdelmet, abba akarta hagyni tanulmányait. Úgy láttuk és ő maga is hitte, hogy a főiskolai stúdiumok befejeztével életének nemcsak könnyebb, családjának is több időt biztosító szakasza kezdődik, hanem szakmai eredményekben gazdag periódus előtt áll. Valóban, Vona Pálné szakmai pályafutásának még csak kezdetén állt, hiszen fiatal volt s egy alkotó élet várt rá, tele nagyszerű feladatokkal, amit az ország leggazdagabb viselettörténeti gyűjteménye nyújtott a számára. Reméltük, és bizonyosak voltunk benne, hogy Vona Pálné eleget tud tenni azoknak a lelkesítő megbízatásoknak, amelyek pótolhatatlan nemzeti értékeink, műkincseink megóvását és életrekeltését szorgalmazták. Minden adottság megvolt benne, ami ehhez kellett: szakmaszeretet, felkészültség, kitartás - de a váratlan tragédia elvágta a tervek megvalósulásának lehetőségét, az elképzelések és remények beteljesedését. Szeretetreméltó, kedves alakja, segítőkész egyénisége, kollegialitása mindenkinek hiányozni fog, aki ismerte őt. Mi pedig közvetlen munkatársai, erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy emlékét megőrizzük. 210