Folia historica 8
Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) 1
A peremterületek fejlődése korántsem volt problémamentes és nem jelentett megoldást a fővárosi lakáshiány kérdésében sem. A peremterületi új települések közművesítése, kommunális ellátottsága és közlekedése is messze elmaradt a fővárosétól, sőt a saját népesedésnövekedésével sem tudott lépést tartani. Egyre zsúfoltabbá, egészségtelenebbé váltak ezek a csatornázatlan, vízvezeték és kiépített úthálózat nélküli települések is. A nyomorúságos külvárosi kép kialakulásában nagy szerepet játszott a megtelepedett munkások kispénzűsége, és kiütközött a községi építési szabályrendeletek következetlensége és enyhesége is. Az egészségtelen, földszintes, nedves házakban az albérlők és ágyrajárók szaporodásával nőttön nőtt a zsúfolt lakások száma a főváros külső szféráiban is. S olyan méreteket öltött pár éven belül, hogy a budapesti lakásnyomor enyhítésével foglalkozó közgazdászok között — akiknek egy része a megoldást éppen e területek bevonásában látta — vita tárgyát képezte a fővárosi szegénynegyedek és a külvárosok nyomorának mértéke. Ruisz Rezső a külvárosok nyomorát látta súlyosabbnak: ,Л nagyváros sokszor festőien rajzolt nyomora ezekben a településekben éli ki legjobban magát, ahol a közület sokkal gyengébb, mintsem hogy ezek megszüntetésére szánja el magát." 3 3 Major Róbert megkérdőjelezte ugyan Ruisz előbbi állítását 3 4, de az nyilvánvaló, hogy e közigazgatásilag különálló települések gazdasági, társadalmi vonatkozásban a századfordulóra már egységes komplexumot képeztek a fővárossal és a lakásügyi kérdések megoldásában állandóan visszatérő problémát jelentettek a peremvárosok lakásviszonyai is. A fővárosi munkgásság rossz lakásviszonyai következtében fellépő egyéni elégedetlenség az osztály szerveződésével mintegy párhuzamosan osztályelégedetlenséggé nőtt. Már az 1869-ben megtartott budapesti népgyűlés napirendjére tűzte a munkáslakás-kérdést — az egyesülési és gyülekezeti jog kérdései mellett. 3 5 A Szociáldemokrata Párt soraiba tömörült munkásság a későbbiekben is igyekezett egységesen fellépni a munkástömegek lakásproblémáinak megoldása érdekében; népgyűlések témáiként, Népszava cikkekben és röpiratokon tartotta ébren a problémát. 3 6 Az MSzDP 1908-ban már aktívabb lépésre is elszánta magát a lakbérek emelése ellen fellépő lakósztrájkok megszervezésével és támogatásával. 1908 áprilisában a kerületi pártszervezeti gyűléseken határozati javaslatot fogadtak el, amely szerint: 131
