Folia historica 7

H. Kolba Judit: A magyar koronázási jelvények kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban

eredetiben megmaradt textilemlékét még nagyobb óvatossággal kellett kezelnünk. Mivel a palástot 1945-ben ebbe az alumínium tokba erősítették, új alátétanyaggal bélelték ki, a már korábban összehúzott nyak ráncai miatt különösen fontos volt, hogy a textil saját súlya ne lazítsa meg a sok középkori restaurálás nyomán keletkezett összevarrási, s az egész eredeti szövetet. így majdnem vízszintesen lehetett csak elhelyezni, ezt a fekvő helyzetet találtuk a legbiztonságosabbnak. Azóta is állandóan ellenőrzik a levegő páratartalmát, kis párátlanító berendezést helyeztek el a vitrinben,hogy a levegő nedvessége, a látogatók számától és a levegő hőmérsékletétől függően, nehogy károsan hasson a többszázéves textilre. A palást világítása ugyanígy nagy óvatosságot igényelt, menet közben csökkenteni kellett az eredetileg tervezett világítást, nehogy a szálak színei megfakuljanak az állandó fényektől. Ilyen gondos előkészítés után került sor arra, hogy január 31-én a Díszterem ajtaját megnyissuk a nagyközönség előtt. Kezdetben az érdeklődők hosszú sorokban vártak a nyitásra, de a jó szervezés következtében szinte folyamatosan haladtak, s a legnagyobb, többezres létszámú napokon is, fennakadás nélkül zajlott le a látogatók itt tartózkodása. Elsősorban az iskolákkal való jó kapcsolat következtében sikerült széthúzni a látogatók számát, s így viszonylag egyenletes elosztásban, általában erős szombati és vasárnapi létszám mellett, az elmúlt évben kb. 800 ezer látogató tekintette meg a mindenki számára hozzáférhető koronaékszereket. A várakozók figyelmének lekötésére az alsó lépcsőfeljárók mentén a korona és a jelvények részleteinek felnagyított képeit helyeztük el, rövid ismertető szövegek kíséretében, hogy a később messziről látható tárgyak egyegy érdekes részlete így jobban a látogatók emlékezetében maradjon. Ugyancsak nagy fényképek díszítik a Díszterem falait, melyek a korona misztikussá vált, kiemelkedő történeti szerepét magyarázzák. Itt látható I. Endre koronázása a Képes Krónikából, mellette I. Lajos királyunk koronázása az esztergomi káptalan 14. századi pecsétjéről. A középkorban egyáltalán nem készült ábrázolás erről a koronáról, mivel csak a koronázások alkalmával használták, tehát minden király életében legfeljebb egyszer. Az uralkodókat sohasem ezzel a fejékkel ábrázolták, hanem a saját, a kor divatjának megfelelő, nagy ünnepélyeken többször is viselt koronájában. Ezért nem ismerünk egyetlen hiteles középkori rajzot a legfőbb hatalmi jelvényről, ha a fennmaradt érmek, pecsétek, vagy a Képes Krónika számtalan királyportréját, vagy egyéb Krónikák metszeteit is nézzük. Érdekes véletlene a magyar művészetnek, hogy ezt a koronát először egy Szt. Lászlót ábrázoló II. Ulászló érmen ismerjük fel, teljes bizonyossággal, amelyen a hős lovagkirályt az 1506-os érem korának megfelelő divat szerint lovas öltözetben,ágaskodó lovon ábrázolták, fején a szent koro8