Folia historica 7
Gerelyes Ibolya: Egy török és egy magyar borbélymester hagyatéki leltára a XVI. századból
Gerelyes Ibolya Egy török és egy magyar borbélymester hagyatéki leltára a XVI. századból. A török pénzügyigazgatás reánkmaradt iratanyagának kultúrtörténeti szempontból rendkívül értékes, mindmáig azonban kevéssé ismert csoportját alkotják a hagyatéki leltárak. 1 Az örökösök nélkül, illetve kiskorú örökösök hátrahagyásával elhaltak (a birodalom keresztény és mohamedán alattvalói egyaránt) és az eltűnt illetve fogságba esett török katonák után fennmaradt ingó és ingatlan vagyontárgyakat — a házon és kerten kezdve a lovakon, fegyvereken, ruhákon át a háztartás legkisebb eszközéig — tételesen összeírták; megnevezve magát a tárgyat, annak állapotát (új vagy használt), valamint értékét. Az összeírás után a hagyatékok árverésre kerültek. A befolyt összegből fizették ki a halálesettel és a hagyatéki eljárással összefüggő összes költségeket, úgymint a temetést, az elhúnyt adósságait, a kikiáltási díjat, az őrzési díjat, az írnokpénzt, a bejegyzési illetéket stb. 2 —, a fennmaradó részt pedig átadták a kincstárnak. Ezek, a pénzügyi defterdár hatáskörébe tartozó, a gazdátlan javakból és hagyatékokból származó ún. bejtülmal 3 jövedelmek nem elhanyagolható részét alkották a kincstár évi bevételének, 4 éppen ezért különös gonddal írták össze azokat minden egyes esetben, így a korabeli anyagi kultúráról és életkörülményekről olyan pontos adatokat őriztek meg számunkra, amit talán egyetlen más forráscsoport sem. Az alábbiakban tárgyalásra kerülő két hagyatéki leltár egy budai török, illetve egy tolnai magyar borbélymester felszerelését, műhelyét, vagyontárgyait sorolja fel. Érdekességük nemcsak abban rejlik, hogy azonos időben élt, azonos mesterséget folytató török illetve magyar ember hagyatékát hasonlíthatjuk általuk össze, hanem érdekes maga a mesterség, mely korszakukban — mint ezt az alább következő oklevelek is bizonyítják - szoros kapcsolatban állott a sebészettel, gyógyítással is. 17