Folia historica 7

Rosonczy Ildikó: Adalékok Lenkey huszárszázadának hazatéréséhez

15. Természetesen volt az osztrák hadvezetőség elégedettségét kiváltó akciójuk is. így április 26-án Lwów közelében a magyar huszárok szétkergették azt a 600 embert, akik a korábbi összeesküvések két mártírjának (Teofil Wisniowski és Józef Kapuscinski) emlékére celebrálandó misére gyűltek össze. Batowski, Aleksander, Diariusz wypadków 1848 roku. (Wrocfaw-Warszawa-Kraków-Gdarísk 1974.) 139-140. 16. Kovács Endre, A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon (Bp. 1959.) című munkájában minderről részletesen olvashatunk. Ennek következtében természetes az, hogy mikor a magyar minisztertanács a már említett 1848. április 12-i ülésén (1. 6. számú jegyzetet) éppen a galíciai magyar katonaság hazahozatalát veti fel, ezt nem csak azért teszi, mert „ott legközelebb vannak a magyarországi felvidékhez magyar ajkú ezredek", hanem azért is, hogy javasolhassa Galícia számára is a társadalmi reformok bevezetését: „a ministerium akként van meggyőződve, hogy a magyarországgal is határos Gallicia nyugalmától a többi örökös tartományok, de még sokkal inkább Magyarországnak nyugalma is feltételeztetik: Herczeg Eszterházy Pál felszóllittatik, hogy az austriai kormányt a fenforgó körülmények mellett arra figyelmeztesse, miszerint Galliczia nyugalmát legczélszerűbben úgy lehetne biztosítani, ha a nemzetőrség, különös tekintettel a lengyel elemre, minél előbb felfegyvereztetik, s egyszersmind az úrbéri tartozások annak rende szerint megszüntetnek; így lévén elérhető az egész népben azon érdekegység, mellytől egyedül lehetne várni a szükség óráiban a kellő erőkifejtést." így ezáltal az ott szolgáló magyar ezredekre nem lenne szükség - olvasható ki a minisztérium véleményéből. 17. Grosse, Piotr, Wspomnienia legionisty gwardyi akademickiej lwowskiej z roku 1848. (Krakow 1908) 7. Az emlékiratíró a Koburg huszárezredhez tartozó század kapitányának nevét összetévesztette az ezredparancsnokéval. Egyenlőre nem sikerült kideríteni, hogy itt a Koburg huszárok melyik századáról ill. melyik magyar tisztjéről van szó. 18. Batowski, Л.,i.m. 92-94. A magyar katonasággal szemben tanúsított ilyen magatartás nem volt előzmények nélküli. Kovács Endre idézett művében (297-298); Limanowski, В., História ruchu rewolucyjnego w 1846. r. című munkájára hivatkozva arról ír, hogy az 1846os krakkói felkelés előkészítői (véleményünk szerint túlzottan) is számítottak a Galíciában ekkor állomásozó hat magyar gyalogos és négy huszárezredre: „A korabeli jelentések rávilágítanak arra, hogy a magyar katonák zsoldja rendkívül alacsony volt... és az elégedetlen közkatonák tisztjeik egyetlen intésére készen lettek volna szembefordulni az osztrák hadvezetőséggel. Indokoltan látták tehát a felkelés szervezői, hogy nem lenne nehéz ezeknek a magyar összetételű ezredeknek a lefegyverzése, ami egyszeriben tehermentesítette volna a felkelést Nyugat-Galíciában." 19. A század hazaszökését megelőző időszak forrásai: Württemberg huszárok hazaszökése 1848-ban. Egy Württemberg huszártól. Honvéd. 1869. folytatásokban a 29-34. számig, (július 20-augusztus 24.) E visszaemlékezés terjengősebb változata: A Lenkey huszárok története az 1848-49-es években. Közli: Egy Lenkey huszár. Szilágy-Somlyó. 1888. folytatásokban a 22-36. számig, (május 31-szeptember 6.) 156